1962-ben történt, hogy a pécsi salakhegy felrobbant!   
Eredeti szándékom volt, hogy csak a súlyos szerencsétlenségről írok. Adatgyűjtés során egyre csak terebélyesedett a történet. Majd azon kaptam magam, hogy már nemcsak a robbanásról jegyzetelek. A történet a salakhegy létrejöttével kezdődik, ami végső soron egy villamoserőmű mellékterméke. Érdekes kvíz kérdés lehetne, hogy egy 1900-as évek elején keletkezett salakhegynek mi köze lehet az uránvárosi panelépületekhez. Tehát egy salakheggyel kezdődik a történet majd eljutunk a pécsi panelépületek építéséig. Igyekszem röviden elmesélni.

Hogyan született a salakhegy? És hol?
A "Pécsújhegyi Dunagőzhajózási Társaság" (DGT) Erőműve az áramszolgáltatást 1918. ...

(Új Dunántúl - A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja, 1944 december 25. hétfő)

Nem szeretném lelőni a poént, de azért annyit kedvcsinálónak, hogy ez egy szerelmi történet, de sok-sok kérdőjellel. Szerintem a figyelmes olvasó az írás végén megleli a mondanivalót, a szándékot, a históriának az értelmét. 

1944-et írunk, így még nem beszélhetünk kommunista rendszerről, de Pécsett már berendezkedett a szovjet hadsereg és átvette a város irányítását. Városunkban nem voltak súlyos csaták, nem bombázták le épületeinket, a szovjet hadsereg is véres csata nélkül foglalta el Pécset. Így most egy vidám de, azért politikai tartalommal megspékelt szerelmi históriát ismerhetünk meg az Új Dunántúl 1944 karácsonyi ...

Ez az egyik kedvencem, a régi Széchenyi teret ábrázoló fényképek közül .  Egy különleges pillanatban készült felvétel. Még érezhető a 19. század hangulata, de már valamennyire felismerhető a 20. századi Pécs főtere. A fényképész az Irgalmasok templomtornyában állt és így örökítette meg a történelem eme kis szeletét.
Különleges hangulata van ennek a fényképnek. 

Ezt a kimagasló minőségű felvételt, a kornak egyik kiváló fényképésze készítette.

A képen a neoreneszánsz stílusban átalakított Gázi Kászim pasa dzsámija, a város piactere, egy török eredetű kút a Városháza előtt, vízfolyások és kőburkolatok látványa adja vissza a tér régi hangulatát. 

Mikor készülhetett a felvétel? 
- Balra lent a ...

Szeretem lapozgatni a Dunántúli Napló régi elsárgult lapjait. Időnként érdekes helytörténeti értékre bukkanhat a figyelmes olvasó. Nagy élmény volt amikor ráleltem erre az interjúra. Ritka lehetőség, hogy a régi idők tanúja "személyesen" mesél nekünk munkájáról, életéről. A pécsi Posta első sofőrjéről szól az újságcikk.

Ez egy fontos adalék lehet a Pécsi Postaigazgatóság történetéhez.

Pusztai József tollából eredő  figyelemre méltó  írás,  "Az első pécsi gépkocsi vezető" címmel jelent meg a Dunántúli Napló 1964. év, egyik májusi számában.
Maga az írás is már több mint ötven évvel ezelőtt keletkezett. A történet pedig még régebben, 1910-ben zajlik.

Aki nem ismeri a történetet csodálkozhat azon, hogy miért nem hallott a pécsi bauxitbányáról.   Pécsett bauxitbánya?  Igen, volt ilyen nevű bánya! De talán azt sem tudja mindenki, hogy Baranya megyében nem csak Pécsett volt bauxitbánya!
De kezdjük el a bauxitbánya történetet a Baranya megyében volt vidéki bányával. Ehhez olvassunk el egy-két részletét az Új DUNÁNTÚL 1946 december 15. -i számában megjelent újságcikkből.

Adalék a pécsi fényképezés történetéhez

Valamikor a madarak hazatérése és maga az időjárás is egyértelműen jelezte a tavasz beköszöntét. Napjainkban alig látni vándormadarakat városunk egén és az időjárás összevisszasága sincs ebben a segítségünkre.

Azért van egy biztos pont! A tavaszt és a nyár közeledését a ballagások, az iskolai tablók készítése, az érettségi kezdete biztosan jelzi. Napjainkban még szokás hagyományos tablót készíteni (pedig már digitális és háromdimenziós tabló is létezik). 

Így már érthető, hogy most a nyár kezdetén, kíváncsiságom a tablók irányába fordult és a kérdés is ebből következik: Mióta szokás az iskolai tablót készíteni?  Van valami érdekes története, az iskolai ...

Amikor az 1956-os forradalom pécsi eseményeiről kerestem újságcikkeket a Dunántúli Napló archívumában, egy érdekes olvasmányra leltem. Szerintem nagyon meglepő az írás címe: " Kik lőttek a 13 éves Farkas Zolira?" Azért meglepő ez az esemény, mert Pécsett a forradalom idején, 1956. október 26.-án lövés ért két embert és az egyik egy gyermek volt!

Jóllehet a budapesti harcokhoz képest Pécsett nem voltak összecsapások, de azért városunkban is történtek szomorú események. Természetesen ezekről is jóval a rendszer változás után olvashattam. Eleinte úgy tudtam, hogy Pécsett egyetlen lövés sem dördült el. Később már tudásom ez ügyben bővíthettem:

Az egyetemistáknak október 25.-én még sikerült megakadályozniuk az ...

Első gondolatként valami nagyon hangzatos címet akartam adni írásomnak :

• "Értékek rombolása a Kossuth téren" vagy
• "Végleg eltörölt múlt a Kossuth téren" .

Persze mindig szubjektív gondolatok befolyásolnak egy véleményt, úgy mint például a Konzum áruház helyének kiválasztásáról, de én úgy gondolom, hogy a hely választás szörnyű tévedés! Így mind a két cím a igaz lehet, mert olyan rombolás történt, mellyel helytörténetünk értékes emlékeit tüntették el végleg!

Ez az épülettömb az Irgalmasok utcája és a Hal tér között - szerintem - helytörténeti értékkel bírt. Valóban volt lebontandó, leromlott állapotú földszintes ház is a területen, de a jó megoldás nem csak a bontás lett volna. Az elhanyagolt ...

A forradalom hétköznapjai Pécsett

Az 1956-os forradalom pécsi eseményeit már többen is összefoglalták, a mecseki láthatatlanok szomorú végű, halálos ítélettel, súlyos börtönévekkel lezárult történetét is megismerhettük.
De hogyan élt a város egyszerű embere 1956. október-november havában, mit tudott a forradalomról, mit érzett, hogyan élt ekkor. Ez még nem a mobiltelefon és az internet világa volt, amikor ha akarjuk, ha nem, elárasztanak a hírek.
Szólt a rádió, megjelentek az újságok, elterjedt a hír: forradalom van!

Érdemes kimenni az utcára és megfigyelni az emberek hogyan vélekednek az október 23.-i budapesti eseményekről. A hivatalos hírek a rádió közvetítésével gyorsan terjednek, de talán még ennél is gyorsabban ...

"Hosszú évtizedek óta, és még tegnap is a megszokott pécsi városképhez tartoztak a zöld postakocsik" - így kezdődik egy 1960. májusában keltezett írás.
Olvasom az írást és benne egy érdekes mondat részlete ötlik a szemembe: " bakon ülő, szótlan postakocsis ". Nem gondoltam volna, hogy 1960-ban Pécsett még lovas postakocsi poroszkált a város utcáin?