"Hosszú évtizedek óta, és még tegnap is a megszokott pécsi városképhez tartoztak a zöld postakocsik" - így kezdődik egy 1960. májusában keltezett írás.
Olvasom az írást és benne egy érdekes mondat részlete ötlik a szemembe: " bakon ülő, szótlan postakocsis ". Nem gondoltam volna, hogy 1960-ban Pécsett még lovas postakocsi poroszkált a város utcáin? 

További adalékok "Pécs legkisebb nagy emberének" életrajzához

Még 2012-ben írtam meg a "Darányi bácsi a pécsi törpe" címmel és "Pécs legkisebb nagy embere" alcímmel - hosszú kutatómunka eredményeként létrejött Darányi Gyula életének érdekes történetét.

(2013. évben frissített változata itt olvasható: http://regipecs.blog.hu/2013/06/04/daranyi_bacsi_a_torpe  )

A fiatal Darányi Gyula New Yorkban, rendőrnek beöltözve (1924)

A családom az 1940-es évek végén költöztek a Hettyey Sámuel (Kandó Kálmán) utcába, Darányi bácsi lakása melletti házba. A közeli kapcsolat jó szomszédságot jelentett. Tehát személyes és közeli kapcsolatban voltunk Darányi bácsival, de még ennek ellenére sem sikerült megismernünk a gyermek ...

Nem oly régen a "Látogatók bejegyzései" rovatba Fejér Péter Leontin a következőket írta:
"Nos ez nem éppen egy pécsi helyet ábrázol, de talán elfér itt. Közel negyven éves, az imént találtam rá..."
és a z alábbi képet mellékelte:

Gondolom még sokan emlékeznek ezekre a küldeményekre és tudják, hogy "Fejér Péterke" miért kapta ezt a küldemény az Állami Áruház vevőszolgálatától. Természetesen sem megfejthetetlen titkot tartalmaz ez a levelezőlap, mert a lap hátoldalán olvasható szöveg így kezdődik:

"Születésed alkalmából meleg szeretettel köszöntünk és kívánunk Neked és kedves Édesanyádnak jó egészséget!
Legdrágább kincsünk a gyermek. Kedves Szüleid bizonyára mindent elkövetnek, hogy egészséges fejlődésed ...

Most mikor ezeket a sorokat írom - 2016 karácsonyán - ködös, párás időből, tavaszias napsütésbe fordult az időjárás. Mintha valóban változnának az évszakok. Gyerekkoromban szerettem a telet, sokat szánkóztunk és korcsolyáztunk barátaimmal. Talán az időjárás és a régi telek ellentmondása hozta felszínre ezeket a gondolatokat:

Hogyan is volt ez a régi Pécsen? Manapság nem igazán kérdés, hogy hol: a műjégpályán. De mintha azelőtt nagyobb választék lett volna? És eleink hol korcsolyáztak?

Újságokban és emlékeimben kutatok a régi korcsolyázási lehetőségek után. Majd rácsodálkozom az eredményre, ilyen sok helyen? Mi a magyarázat?. Akkor sokkal hidegebb és tartósabb volt a tél, nem volt olyan nehéz természetes jégpályát ...

Egy ismerősöm - ki már közel tíz éve Pécsinek is érzi magát - nekem szegezett egy kérdést:
- Megtudod mondani, hogy miért olyan széles az Engel János út?

Engel János József út napjainkban (fotó google streeview)

Meglepődtem!
Nem a kérdésen, ahogy mondani szokás, "a kérdés jogos"! De miért nem fogalmazódott meg bennem is ez a kérdés. Különféle ügyeim okán már sokszor jártam a környéken és emlékszem, én is furcsálltam az út szélességét, főleg a csekély járműforgalomhoz képest széles.
Miért fogadtam el, hogy így van és kész! 
Pedig feltűnő, hogy egyik végén sem folytatódik ez az osztott pályás, négysávos út. Mohácsi út irányába nincs folytatása, de a Mecsek felé sem halad tovább, beletorkollik a Hársfa útba!

Kezembe került egy 1930-ban kiadott "Pécs és közlekedése" című könyvecske . Tulajdonképpen ez egy régi KRESZ könyv, de több kérdés is felmerült bennem. Miért pécsi kiadású a kis könyv?  Pécsett más szabályok voltak?
Annak is érdemes utána nézni, hogy mikor is kezdődött Pécsett a motorizáció?

De mit nevezünk motorizációnak? Mikor kezdődött?
Motorizáción általában a robbanómotoros járművek használatát szoktuk érteni, de ide tartoznak a gőzzel és árammal hajtott járművek is. Érdekes adalék a motorizáció kezdetének idejéből származó, 1897-ben írt és képpel is illusztrált újságcikk:

"Maguktól járó kocsik"

"Nálunk még Budapesten is nagy meglepetést kelt az utczán, ha egy-egy magától járó kocsi ...

Hatalmas nosztalgia hullám keletkezett 2016. szeptember 27.-i "Régi Pécs" facebook poszt hatására. Most mikor e sorokat írom már több mint 60 ezer emberhez jutott el a Kossuth Lajos (Király) utcai "nagycsemege" fényképe.
Sok kellemes emlék tolult elő erről az ikonikus helyről , de ezt nagyobb részt a nosztalgia számlájára írom. Ez csak a szépre emlékezem jelenség. De bevallom, nekem se a "hiánycikk" vagy a "pult alól" kifejezések jutottak az eszembe a Király utcai csemegéről. Pedig ez is jellemző volt a "nagycsemege" életének - és egy korszak (a szocializmus) - több évtizedére.

Mióta "nagycsemege" ez a bolt? És mitől volt más mint a többi üzlet?

Megpróbáltam összeszedegetni a "kézzel" fogható emlékeket - fényképet, újságcikket, ...

avagy egy kis pécsi "toronyház" történet.

Napjainkban (2016. október elején) időszerű a pécsi "toronyházak" történetéről írni, mivel már közeleg a nap amikor a pécsi "magasház", a 25 emeletes IMS lakóépület véglet eltűnik Pécs látképéről. A címben szereplő "második" számnév tett kíváncsivá.
Mit jelent a második számhatározó? Miért is második?
A vizsgálódás egyik eredménye, hogy a szocialista városrendezés érdekes pillanatait ismertem meg és egy felismeréssel is gazdagabb lettem, a "toronyház" szó is relatív fogalom .

Keresgélés közben fény derült arra , hogy több "toronyház" is épült városunkban, legalább is, az akkori fogalmak szerinti toronyház!  

A Szigeti úti 25 emeletes építése 1976-ban

Azért ...

Mostanában "rászoktam" a régi Dunántúli Naplók olvasgatására és egy újabb érdekes témára bukkantam. Az egyik írás címe: 
  "Fásítják, parkosítják és betonlapokkal borítják az új központi piac teret"
A cikkben később azt írják, hogy 
  "A fedett árucsarnok csak a jövő évben készül el"
Nézem a lap fejlécén az évet, 1949. Nem tudok arról, hogy 1949 körül épült volna Pécsett egy ilyen új vásárcsarnok. Ezek szerint ez nem valósult meg, de érdeklődéssel olvasom tovább a cikket.

  "A vásárcsarnoknak a városfejlesztési tervbe való beillesztése régi hiány pótlását tűzte napirendre. Az ötven év előtti (1900 körüli) Széchenyi tér köveire lerakott áruskosarak óta jóformán semmi fejlődést sem mutat Pécs heti ...

Nem a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét 1945-ben nyugatra szállító és amerikai hadizsákmánnyá vált vasúti szerelvényről és nem is a lengyel legenda szerinti, arannyal teli náci aranyvonatról szól az írás, hanem a Szent Jobb ereklyét 1938 és 1942 között országjáró körútján szállító "aranyvonatról".

De miért is írok erről a témáról?
Nem kizárólag az augusztus 20.-i ünnep miatt, mert ekkor rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Városunk történetének kutatása közben érdekes régi amatőr fényképekre leltem. Elég gyorsan sikerült beazonosítani, hogy mit is örökített meg a felvétel, mivel az egyik képen teljesen egyértelműen látható az esemény "tárgya". A képek a Szent Jobb 1938-as országjáró körútjának pécsi ...