A Posta első gépkocsivezetője
Szeretem lapozgatni a Dunántúli Napló régi elsárgult lapjait. Időnként érdekes helytörténeti értékre bukkanhat a figyelmes olvasó. Nagy élmény volt amikor ráleltem erre az interjúra. Ritka lehetőség, hogy a régi idők tanúja "személyesen" mesél nekünk munkájáról, életéről. A pécsi Posta első sofőrjéről szól az újságcikk.
Ez egy fontos adalék lehet a Pécsi Postaigazgatóság történetéhez.
Pusztai József tollából eredő figyelemre méltó írás, "Az első pécsi gépkocsi vezető" címmel jelent meg a Dunántúli Napló 1964. év, egyik májusi számában.
Maga az írás is már több mint ötven évvel ezelőtt keletkezett. A történet pedig még régebben, 1910-ben zajlik.
"Menyasszonyi ruhába öltöztek a gyümölcsfák. Alattuk a szemerkélő esőben idős ember hajlong. Gyomot irt a szőlőben
- Hahó, Béla bácsi! -kiáltok neki, s a hegyoldal visszaveri a hangomat. Meghallotta. Abbahagyja a pöszmötölést, és korát meghazudtoló gyorsasággal ereszkedik le a völgybe. Fején sofőrsapka, zsebében metszőolló. Rászól a nagy farkaskutyára, azután betessékel a Székely Bertalan út 35. szám alatti kis családi ház konyhájába.
A kilencven éves Joósa Bélánál vagyok. Arról nevezetes, hogy ő volt Pécs első postagépkocsivezetője."
Székely Bertalan út (a felvétel 1977-ben készült)
"- A naptár 1910 március 25-ét mutatott - mondja miközben megpödri bajuszát.
Én Budapesten voltam a posta alkalmazásban. Akkor kineveztek Pécsre garázsmestereknek. A Műegyetem készített két Csonka-féle postagépkocsit, azt én hoztam le Budapestről Pécsre egy Nagy József nevű barátommal.
- Eredj Bécikém Pécsre - mondották nekem Pesten - tudjuk, hogy a gépkocsi jó kezekben lesz nálad. "
Csonka-féle postaautó 1905. A felépítmény a Glattfelder kocsigyárban készült
(Forrás Postamúzeum)
Csak annyi közbevetés, hogy a fentiek szerint a Magyar Királyi Posta úgy működött mint a katonaság. "Kineveztek Pécsre garázsmestereknek" - mondta Joósa Béla és családjával együtt Pécsre kellett költöznie.
"Érdekelt engem Pécs, mert volt itt egy Schönwald nevű híres órás és ékszerész, aki mindig úgy hirdette magát, hogy: "Német-nek Bécs, magyarnak Pécs!" Nó, mondom, akkor elmegyek Pécsre. Mindjárt vettem is nála egy nagy dupla óraláncot."
A csábító Schönwald reklám (1905)
Schönwald Imre kiváló tehetséges kereskedő, hiszen még Budapestre is eljutott a híre. Természetesen ennek egyszerű a magyarázata, mivel Schönwald rendszeresen hirdeti üzletét, termékeit a budapesti Vasárnap Ujságban is.
"Béla bácsi egy nagy fényképet vesz elő.
- Látja, abban az időben még Budapesten is triciklivel hordták ki a leveleket a postások. Pécsett pedig szenzáció volt az első két postagépkocsi. Itt akkor még egyáltalán nem volt semmiféle autó, csak kéthárom év múlva vett egyet a Grosz uraság. Akkoriban a konflis volt a divat. A csomagokat lovaskocsival kézbesítette a posta."
"Budapesten is triciklivel hordták ki a leveleket a postások"
"A csomagokat lovaskocsival kézbesítette a posta." (Kariolkocsi)
Már volt szó a "Nyugdíjazták a pécsi postakocsikat (1960)" írásomban a kariolkocsikról. Pécsi érdekesség, hogy ezek a lovaskocsik 1960-ig rótták a pécsi utcákat.
( Itt találod: http://regipecs.blog.hu/2017/02/20/nyugdijaztak_a_pecsi_postakocsikat )
"- Milyen volt az első pécsi postagépkocsí?
- Olyan, mint egy régi Fordautó. Nyitott, kiálló nagy dudával. A tetején csomagtartóval, oldalán pótkerék. Amikor a tv-ben régi típusú autót látnak gyermekeim, mindig kacagva mondják:
- Nézd csak, papa, nem ez volt a te "vén skatulyád"?
Abban az Időben a két gépkocsival mi csak a vasútállomásra és vissza szállítottuk a csomagokat, valamint a zárlatokat.
- Mi lett a sorsa a két pécsi postagépkocsinak?
- Tudja a jó ég. Biztosan bekerült a postamúzeumba."
A Pécsi Postaigazgatóság első járműve
"Joósa Béla bácsi közel 30 évig ült a pécsi postagépkocsik volánja mellett. S amikor megkérdezem tőle: mi volt legérdekesebb élménye, egy pillanatra elmosolyodik, elgondolkodik, azután mesélni kezdi:
- 1914-ben Ferenc Ferdinánd, aki Dolni-Miholjácon vadászaton volt, kapott egy sürgős levelet.
A levelét Szentlőrincen kellett volna leadni, de tovább szállították Pécsre. Akkor Balassa, pécsi postatitkár jött hozzám:
- Mester úr - mondotta el kellene menni Dolni-Miholjácra. Tele rakta a dobozt Portorico szivarral, és a postagép kocsival elindultunk. Harkányon keresztül mentünk, és Dolni-Miholjácon a postán leadtuk a levelet, mintha misem történt volna. Én öt koronát kaptam érte. Hogy a postatitkár mit kapott érte, azt nem tudom, de megmentettük a posta becsületét, pótoltuk a levél késését.
Béla bácsinak három gyermeke van. Közülük kettő szintén a Posta szolgálatában áll. A legidősebb Joósa Béla, Pécsett, a MÁV Igazgatóságon főfelügyelő, a Géza főellenőr a pécsi telefonközpontban Jenő pedig a pécsi postán ellenőr.
- A levélhordókat ellenőrzi - mondja. Ő még motorkerékpárral jár, nem Gépkocsival mint én annakidején.
A 90 éves Joósa Béla bácsi immár 27 éve nyugdijban van, és azóta még nem volt beteg, ma is jó egészségnek és kedélynek örvend.
- Mivel töltő most napjait?
- Felmegyek a hegyoldalban lévő szőlőbe - mondja -, imitt-amott kiszedem a gazt, és gyönyörködöm a tavaszi pompában lévő, virágzó fákban...
Pusztai József"
Három évvel az interjú után, 1967. november 24.-én Joósa Béla életének 93. évében elhunyt.
Joósa Béla nem tartozott a gazdag pécsi polgárok közé, nem volt magas rangja, de szerintem - mint a pécsi Posta első gépkocsi vezetőjének - helye van, helye lenne a "Pécsi panteonban", a híres pécsi polgárok között.
Gyürüs Lajos (Régi Pécs)
forrás:
Dunántúli Napló archívum
Postamúzeum