Szerelem a háború sodrában
(Új Dunántúl - A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapja, 1944 december 25. hétfő)
Nem szeretném lelőni a poént, de azért annyit kedvcsinálónak, hogy ez egy szerelmi történet, de sok-sok kérdőjellel. Szerintem a figyelmes olvasó az írás végén megleli a mondanivalót, a szándékot, a históriának az értelmét.
1944-et írunk, így még nem beszélhetünk kommunista rendszerről, de Pécsett már berendezkedett a szovjet hadsereg és átvette a város irányítását. Városunkban nem voltak súlyos csaták, nem bombázták le épületeinket, a szovjet hadsereg is véres csata nélkül foglalta el Pécset. Így most egy vidám de, azért politikai tartalommal megspékelt szerelmi históriát ismerhetünk meg az Új Dunántúl 1944 karácsonyi számából.
1944 decembere - szerintem - még politikailag kialakulatlan, átmeneti időszak, amikor a szovjetek közvetlenül irányítják a várost és még a városi közlekedést is. A rendőreink feladatát részben oroszok végzik, van ahol szovjet katonanő irányítja a forgalmat:
Illusztráció
"Szőke hajú orosz közlekedési rendőrnő irányítja az óriási forgalmat minden utca kereszteződősnél. Arcán vidám mosoly bujkál, kezében fürgén villan a piros és sárga lobogó." - fogalmaz a korabeli helyi újság, egyik cikkében.
Milyen csodálatos idilli kép:
Arcán vidám mosoly bujkál...
Hol volt ekkor óriási forgalom? Miközben a mozikban:
"érdekes" és "izgalmas" filmeket vetítenek:
Moziműsor 1944. december 25.
Ha kicsit furcsának is tűnik a történet kezdete, legyél kitartó és olvasd tovább, szerintem megéri. A korszak egy érdekes lenyomatát ismerheted meg.
Szerelem a háború sodrában
Tegnap találkoztam a szerelemmel és nagyon különös volt ez a találkozás.
Furcsán kalimpált a szívem. Úgy éreztem, hogy valaki, - aki régen elment - mintha a nevemen szólított volna.
Mintha a Kedves látogatott volna el hozzám.
Lehetséges, hogy valakihez egy illat szóljon?
Ennek emberi hangnak kellett lennie. Vagy nem hang volt, hanem a fantázia játéka csupán, ami az imént megérintett és megsimogatott?
Jó Isten, honnan libbent ide ez az ismerős illat és mióta akarod, hogy az illatok hívó szót hallassanak, simogassanak ?
Talán megbocsájtható, hogy utána osontam az ifjú párnak, amelyet az ismerős tavaszi illat ölelt körül Látni akartam őket és elkapni néhány forró szómorzsát.
Furcsa érzés nem átélni hanem csak utánalopakodni a szerelemnek: mert ez már az alkonyat. Mindegy, akárhány évesek vagyunk, ez mégis csak az alkonyat.
Hiszen a zenebarát is odasimul egy-egy ablak alá, ha oda bentről ismerős, lágy melódia hullik féléje.
Halkan nvílt az anyakönyvi hivatal ajtaja és már ott állt az ifjú pár Csokonai Béla aljegyző előtt, hogy örök hűséget esküdjön egymásnak.
Kik voltak ők? Az élet bátor álmodói.
Magyar lány, orosz férfi Kopeikin Feodor szovjet hadseregbeli zászlós, állatorvos és Benkő Katalin hadikórházi ápolónő. Különös esküvő volt. A magyar lány anyanyelvén, az orosz vőlegéhy tolmács által hazája nyelven mondta el az esküszöveget.
Pár perc alatt véget ért az esküvői ceremónia. Szorosan egymásba karolva indult a templomba az, ifjú házaspár.
Az arasznyi űr köztük lágy nászindulót harmonikázott, kitágult, összezsugorodott, majd eltűnt.
Nyüzsgött az élet a városházi folyosókon, az utcán, de ők nem láttak semmit ebből. A szemükben különös fény égett, a fiatalasszony halkan, boldogan felkacagott.
Miért mentem volna közelebb hozzájuk? A szavak értelme olyan mindegy.
A zene a fontos, ami kiáradt az örök asszonyi kacagásból.
Egy szavuk mégis belesimult a fülembe: az örök, lekottázhatatlan szó, amelyet minden nemzet fia olyan hamar megért: szeretlek.
Bocsánat, de most illúzió romboló leszek. Számomra ez a történet teljesen hihetetlen - ahogy mondani szokták - nem életszerű. A bevezető lírai képek csodálatosak. A mese folytatása is lenyűgöző, mint egy igazi szovjet szerelmi történet. (1945 után még sok ilyen csodás filmet láthat a közönség.)
Így kezdődtek szovjet filmek - Moszfilm
Én hiszek az igaz szerelemben, de a fenti sztori mögött propagandát sejtek. És mi a sugallat: - Nem kell félni a szovjet katonáktól!
Ez a szerelem olyan mint a szélvész! 1944. november 29.-én foglalják el városunkat a szovjet csapatok! Ismerkedés - szerelem - majd december 24-én esküvő !
Ez testvérek közt is nagyjából 20 nap udvarlás lehetett, és már jöhet is a lagzi.
Az újság december 25.-én, karácsony ünnepén jelent meg, de ennek - a háborúnak köszönhetően - halvány jele sincs. Talán a karácsony ünnepi hangulatának felidézése volt a cikk írójának a célja? Ez is elképzelhető, de...
Sajnos a történet nem folytatódik. Sok kérdés megválaszolatlanul marad!
- Mi történt a szerelmes ifjúpárral?
- Itt éltek Pécsett?
- Az országban maradtak?
- Egyáltalán valós személyekről szólt ez mese?
- Csokonai Béla aljegyző legalább valóban az anyakönyvi hivatalban dolgozott?
?????? Sajnos sok a kérdőjel és marad is. Hacsak, valaki nem tudja a választ!
Gyürüs Lajos (Régi Pécs)
Felhasznált forrás: Dunántúli Napló archívum (A cikk írójának neve ismeretlen)
