2017. jún 09.

A pécsi bauxitbánya

írta: Régi Pécs
A pécsi bauxitbánya

Aki nem ismeri a történetet csodálkozhat azon, hogy miért nem hallott a pécsi bauxitbányáról. Pécsett bauxitbánya? Igen, volt ilyen nevű bánya! De talán azt sem tudja mindenki, hogy Baranya megyében nem csak Pécsett volt bauxitbánya!
De kezdjük el a bauxitbánya történetet a Baranya megyében volt vidéki bányával. Ehhez olvassunk el egy-két részletét az Új DUNÁNTÚL 1946 december 15.-i számában megjelent újságcikkből.

1946_12_15_baranya_kincse_a_bauxit_cikk_cime_2.jpgTöbb helyütt vannak az országban 10—70%-nyi alumíniumot tartalmazó bauxitbányák, amelyek közül a legjelentősebb itt van a közeli szomszédságunkban, Nagyharsányban.

Jelentőségét nem a fellelhető mennyiség képezi, hanem a 70-os tiszta fémtartalom, ami Európa egyik legjobb minőségű bauxitjává teszi.

Ennek ellenére a bánya teljesen leszerelve, üzemen kívül áll ahelyett, hogy termelésével hozzájárulna az ország gazdasági fellendüléséhez és munkaalkalmaival kenyeret adna az arra nagyon is rászoruló proletár-családoknak.

Utoljára 112 munkás dolgozott a bányában, a kb. 1800 lélekszámú lakosságból közel ötszázan éltek a bauxitból.

Az aluminium feldolgozásához szükséges elektromos energia szinte korlátlan mennyiségben áll Pécsett rendelkezésre az üszögicentrálé teljesítőképességének csak törtrészével dolgozik.

Ezek a körülmények pedig Pécs városát az alumíniumgyártás és feldolgozás önként kínálkozó
telephelyévé jelölik ki.

Természetesen nem véletlen, hogy nem hallottunk a pécsi timföldgyárról és a pécsi alumíniumgyárról sem. Mivel nem is létezett még ilyen terv. De miért volt a cikk írója ennyire lelkes, miért gondolta, hogy Pécs az alumíniumgyártás "fellegvára" lesz? Egyértelműen a politika elvárása volt a lelkesedés és a pozitív jövőkép víziója. A bauxitbánya valóban létezett és működött is, de a cikk írásakor a bánya működésére, már remény sem volt. 

A fentiekre magyarázatot kapunk ha megismerkedünk a Nagyharsányi bauxitbánya történetével. Csak röviden, mert most a pécsi bauxitbánya a témánk.

1930-ban került nyilvánosságra a hír, amely szerint Szársomlyón Telegdi-Róth Károly jeles geológus, egyetemi professzor bauxitot fedezett fel. 1936-ban az elsőnek létesült Lajos tárna, majd az Elemér tárna és a Károly tárna kezdte meg a termelést. 1936–1939 között a napi termelés két-három vagon volt. A háború alatt nyolc–tíz vagonra emelték a németek, 1941-ben ugyanis német birodalmi érdekeltség kezébe került, s hadiüzemmé nyilvánították. 1944. Október 25-én német Wehrmacht-szakasz szállta meg a községet. A kőbányából és a még elszállításra váró bauxitbányából leszerelt gépeket bevagonírozták, és nyugat felé indították a szerelvényt. Ezzel a bauxitbánya megszűnt. 

nagyharsanyi_bauxitbanya_a_kotelpalya_also_allomasa_bauxitbanyaszok_egyenruhaban_es_a_tuzoltozenekar_1938.jpgNagyharsányi bauxitbánya kötélpálya alsó állomása. (1938)

"A tőkések hibájából évek óta üzemen kívül van a nagyharsányi bauxitbánya" folytatta a témát a másnapi újság. Ezen a megállapításon nem csodálkozunk, mert ezekben az években mindenért a tőkések, a gazdagok voltak a hibásak, ha valami nem műkődött.
Majd többek között ezt írják: "A munkát azonban 1942-ben beszüntették, mondván: bauxit van bőven másutt is ahol a kitermelése olcsóbb."
Tehát a német birodalmi érdekeltségbe kerülésről, a község német megszállásáról és arról, hogy a németek leszerelték és elszállították a bányaberendezéseket - egy szót sem ejtenek. Ez erre a korra jellemző megoldás volt. Ez egy kórkép erről a korszakról. De a többi már a pécsi bauxitbányát nem érintő, mellékszál. 

Tehát pécsi bauxitbánya akkor nem is létezett?

De létezett! Ismerjük meg a "Séta az épülő nyugati városrészben" 1956. május 27.-én megjelent újságcikk pár részletét is:

"Új városrész épül Pécsett a régi repülőtéren, húszezer ember szűkebb hazája. Az építkezés már január közepén megkezdődött s most mindenütt, amerre a szem ellát, nyüzsög a sok ember és hegyeket alkot a rengeteg anyag.
Az északi határnál, közvetlen az út mentén három házsor készül.
Egy készülő kétszobás lakást közelebbről is megnéztem. Még nincs közfal, nincs mennyezet, a lépcsőház helyén is csak mély űr tátong, de már kivehető, hogy milyen lesz a lakás, amikor átadják gazdájának, a Bauxitbánya valamelyik munkásának."

uranvaros.jpg

Igen, a lakások a pécsi Bauxitbánya dolgozóinak épülnek!

De itt egy másik "bizonyíték", hogy létezett a pécsi bauxitbánya:

1956_12_16_vizvezetekszerelot_bauxitbanyaba.jpgHirdetés 1956.12.16. - Vízvezetékszerelőt keresnek a bauxitbányába

Természetesen mindenki tudja, hogy Pécsett soha nem volt bauxitbánya. Uránérc-bánya viszont volt.
De akkor mi a története a bauxit - uránérc bányának?
A Mecsek hegység nyugati részén 1953-ben megindult az uránérc-kutatás. Az egyre biztatóbb eredmények megalapozták a Bauxit bánya fedőnévvel létrehozott vállalatot 1955-ben. A vállalat ugyanazon tevékenységet folytatva, részben a potenciális hadianyagra, részben más körülmények folytán több néven működött.
1955-1956. XII. 1. Bauxitbánya Vállalat
1956. XII. 1.-1963. XII. 31. Pécsi Uránérc-bánya Vállalat
1964. I. 1.-1998. I. 1. Mecseki Ércbányászati Vállalat
1998-tól Mecsekérc Környezetvédelmi Rt.

Nemrég olvastam valahol: "A hivatalos információ az volt, hogy a Mecsekoldalban bauxitot bányásznak, ezt pedig az 1980-as évekig képesek voltak fenntartani."
Lényegtelen, hogy hol jelent meg ez a téves információ, az viszont érdekes, hogy még napjainkban is tartja magát ez a téves városi legenda. Mert nem igaz, hogy évtizedeken át titkolóztak. Gondoljunk csak arra, hogy mi pécsiek mióta is nevezzük a  Újmecsekalját, Uránvárosnak?

A valóság szerintem még érdekesebb mint a fenti legenda!

Az igazság kimondását az 1956-os forradalomnak köszönhetjük!

Sajtószabadságot! című írás 1956. október 28.-án jelent meg a Dunántúli Naplóban - még lelkes forradalmi hangulatban.

1956_10_28_sajtoszabadsagot_fejlece.jpg

"Ismételnünk kell, hogy fő célkitűzésünk a teljes sajtószabadság következetes megvalósítása. Ennek szellemében nem fogadunk el utasítást semmiféle szervtől arra nézve, hogy lapunkban mit közöljünk, a nem veszünk figyelembe semmiféle tilalmat, ha valamilyen fontos eseményről vagy tényről tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat. 
Ismeretes például, hogy Pécs közelében uránbánya működik, de mindeddig tiltották, hogy erről írjunk, sőt arra akartak kötelezni bennünket, hogy ha a bányával kapcsolatban valamilyen közlemény közlése elkerülhetetlen, a 'bauxitbánya' megjelölést használjuk, noha ez a megjelölés nyilvánvaló hazugság, mert minden gyerek tudja, hogy a Mecsek nyugati részén semmiféle bauxit nem bányászható."

Egy másik újságcikkben lehet olvasni Hajdú Gyula elvtárs az egyetemistáknak tartott szónoklatáról, melynek lényegét az alábbiak szerint lehet összefoglalni (1956. október 30.):

"Belenevelték az emberekbe a szervilizmus szellemét, amelynek alapján mindent készpénznek kellett venni, a legnagyobb képtelenséget is. Utalt arra, hogy ilyen képtelenség volt belemagyarázni az emberekbe, hogy a pécsi urán - nem urán, hanem bauxit."

uranbanya_1b.jpg

Ekkor már minden pécsi kimondta, kimondhatta, hogy Pécsett Uránbánya működik.

A fenti kijelentések elhangzása után nem sokkal a szovjet katonai egységek november 4-én, a hajnali órákban fegyveres ellenállás nélkül vonultak be Pécsre, elfoglalták a várost.

Ezzel Pécsett is vége lett a forradalomnak, de már elhangzott a kijelentés, hogy nincs bauxit a Mecseken és bauxitbánya sem volt soha. Kimondták az igazságot az uránérc ügyében, a Mecsek nyugati részén uránbányászat zajlik!

Ekkor már kényszerpályán mozgott az uránbánya ügye, mivel nagyon átlátszó lett volna, ha újra azt állítják, hogy még sincs uránérc, ismét bauxit van! Már nem volt vissza vonulási lehetőség, kényszerűségből a bánya nevét megváltoztatták. Alább látható a Dunántúli Napló 1956. december 31. számának 8. oldalán megjelent KÖZLEMÉNY a névváltozásról.

1956_12_31_kozlemeny_ujsag_jelolve.jpg

Nem nevezhetjük ezt nagy hírverésnek! A közleményt nehéz megtalálni az oldalon, úgy látszik nem akarták nagyon felhívni erre a figyelmet. A közlemény szövege is rövid, tömör:

KÖZLEMÉNY
Értesítjük összes szállítónkat és
ügyfeleinket, hogy vállalatunk el-
nevezése "Bauxitbánya Vállalat"-ról
"Pécsi Uránércbánya Vállalat"-ra
változott meg. 1957. január 1-e után
csak új bélyegzőnket fogadják el.
érvényesnek.
Takács Vilmos igazgató

A vállalat nevét egyébként már 1956. december 1-étől megváltoztatták (erről az újság nem adott hírt, csak a bélyegző használatáról). 1964. január 1-től Mecseki Ércbányászati Vállalat néven működött tovább. Nem ismerem az okát a névváltoztatásnak, de úgy gondolom jobbnak látták a politikai vezetők, ha a vállalat nevében nem szerepel az urán megnevezés.

Nem tudom, hogy miért tartotta magát az uránbánya tagadásáról szóló legenda. Természetesen azt sokan tudták esetleg csak sejtették, hogy milyen célokra használható a Pécs mellett bányászott uránérc és ebből arra következtetésre jutottak, hogy akkor ez titok?
Már 1957-ben az alakuló új nyugati városrészt, "urániumvárosnak" nevezték a Dunántúli Naplóban.

epul_az_uranium_varos_--_dunantulinaplo_1957_08_19.jpgEgy teljes oldalon az uránbánya és az új városrész a téma
(Dunántúli Napló 1957. augusztus 19.)

Tehát egyértelműen városi legenda, hogy a bauxitbánya megnevezés sokáig tartotta magát.

Az 1956-os forradalom a Bauxitbánya Vállalat nevet elsöpörtemég az egyéves évfordulóját sem élte meg.

 Gyürüs Lajos (Régi Pécs) 

 

Fényképek és szöveg részletek forrása:
Sallay Árpád - Az uránércbányászat szerepe Pécs 20. századi fejlődésében
sulinet.hu / részletek a Nagyharsányról szóló oldal cikkéből + fénykép
Dunántúli Napló archívuma cikk + fénykép

 

Szólj hozzá

Uránváros Történet Bányászat Építőipar Városrész Újságok