Korcsolyázás a régi Pécsen

Most mikor ezeket a sorokat írom - 2016 karácsonyán - ködös, párás időből, tavaszias napsütésbe fordult az időjárás. Mintha valóban változnának az évszakok. Gyerekkoromban szerettem a telet, sokat szánkóztunk és korcsolyáztunk barátaimmal. Talán az időjárás és a régi telek ellentmondása hozta felszínre ezeket a gondolatokat:

Hogyan is volt ez a régi Pécsen? Manapság nem igazán kérdés, hogy hol: a műjégpályán. De mintha azelőtt nagyobb választék lett volna? És eleink hol korcsolyáztak?

Újságokban és emlékeimben kutatok a régi korcsolyázási lehetőségek után. Majd rácsodálkozom az eredményre, ilyen sok helyen? Mi a magyarázat?. Akkor sokkal hidegebb és tartósabb volt a tél, nem volt olyan nehéz természetes jégpályát készíteni. Persze volt olyan, hogy csak januárban kezdődött a korcsolya szezon, de akkor utána még februárban is fagyott! Az is igaz, hogy időnként előfordult egy-egy melegebb tél, de a következőn már biztosan jött a zimankó!

A korcsolyázás történetét kutatók szerint eleinte csak a jégen történő közlekedést szolgálta a csúszkálás. Kezdetben rénszarvas vagy ló csontból készült a "korcsolya", a csontot átfúrták és bőrszíjakkal a lábukhoz kötözték. A középkorig csak az egyik lábukon használtak korcsolyát, a másikkal lökték magukat. Az 1300-as években megjelent a fából készült korcsolya, melynek foglalatába vasdarabot is tettek.
A 19. század közepén megjelentek az első, teljesen fémből készült korcsolyák, majd az első ipari gyártású acélkorcsolyák is. 

1890-es "Vasárnapi Ujság"-ban egy korcsolya találmány reklámja 

Az Európában mutatta be az első csavarokkal cipőre erősíthető korcsolyáját egy amerikai műkorcsolyázó. Ez még nem az a bizonyos "korcsolya kulcsos" fajta volt.

Ilyen vagy hasonló korcsolya bizonyára még sok családi "ládafiában" megtalálható

És ezzel már eljutottunk azokhoz az időkhöz melyekre még sokan emlékezhetnek. A bakancsra csavarozható korcsolyához. Már az 1800-as évek végén létezett korcsolyacipő, de szegényebbek csak a felcsavarozhatót engedhették meg maguknak. 

Nagy divat volt valaha a korcsolyázás. Pécsett a korcsolyapályán siklás élményét csak a felső- és a középosztály engedhette meg magának. Az első pécsi korcsolya egyesületet 1871-ben alapították és tagjai között az akkori pécsi nagypolgári családok férfiait és asszonyait találjuk. Szükség is volt a vagyonosabb tagokra mert az ő anyagi lehetőségük segítségével létesülhetett meg az egylet korcsolyapályája.

A Siklósi országút keleti oldalán volt az első jégpálya (a régi vágóhíd helyén lehetett). A Pécsi víz kiöntése elárasztotta ezt a területet, megvárták míg megfagyott a vfz és készen volt a jégpálya. Itt még elég szerény körülmények között lehetett korcsolyázni.
Az Egylet első időszakában is már százhatvan tagja volt, de 1893-ban 460-ra bővült a taglétszám. Az Egyletnek volt elnöke, alelnöke, titkára, pénztárosa, jégfelügyelői, választmányi tagjai. A tagság létszámával nem is volt gond, csak sokszor a jég volt kevés. Az időjárás függvényében kezdődhetett a "kori szezon" persze az ottani körülmények sem voltak kulturáltak.

Korcsolyapálya hátterében a "Vasfürdő"

Egy kis magyarázat, hogy hol lehetett a "Vasfürdő" alatti jégpálya (1865-ös kataszteri térkép)

A jég bizony hol beszakadt, hol elolvadt, messze is volt a várostól, így aztán 1885-ben a Vitéz utcában jelölték ki a jégpálya helyét, valahol a mai Hullámfürdő északi medencéje helyén. A talajszint akkor közel egy méterrel mélyebben volt, ezért ide beengedték a Früveisz-patak vizét, s várták, míg megfagy. 

1888-ban a vasúttól É-ra 2000 négyszögöles területet kaptak a várostól, ahol már egy kisebb melegedőt is építettek. Ez a korcsolyapálya is még a Früveisz-patak vizét használta és valahol a mai Köztársaság tér helyén lehetett. 1893-ban már sokkal kulturáltabb körülményeket teremtettek a korcsolyázó hölgyek és urak részére, mert felavatták a korcsolyacsarnokot azaz egy melegedőt férfiaknak és nőknek és természetesen büfét.

1904-ben Lauber Viktor még megnyitotta a jégpályát, de a szezon végével az egylet 32 éves működés után megszűnt.

Az évek során kiderült, hogy a fagyos föld elárasztása jobb és biztosabb, tartósabb pályát biztosít, mint a kiöntések hatvan-hetven centiméter mély vizét fedő jégréteg, s azóta a nyári teniszpályák az első fagy beálltával sorba jégpályákká alakultak át. Természetesen a mint a 20. század elején és későbbi évtizedekben is a fagyok alatt kialakultak természetes "pályák" is.

Még az 1950-es és 1960-as években is a pécsi víz kiöntéseiben vagy a belváros és a mai Uránváros (a régi repülőtér) közötti vizenyős területen is sok gyerek korcsolyázott, csúszkált a jégen. Erre általában a fiatalokat a kíváncsiság vagy a kalandvágy hajtotta, mivel ezekben az időkben már sok természetes jégpályát készítettek (ha az időjárás ezt megengedte). Szokássá vált az iskolai sportpályákat felönteni vízzel és ott kialakítani a korcsolyapályákat. Természetesen ehhez fagyos időre volt szükség, de ezt akkoriban gyakrabban és hosszabb időre biztosította az időjárás városunkban is.

Sokaknak ismerős lehet a név: Vörös Meteor

Ez a fenti hirdetés egy korosztálynak sok emléket hozhat a felszínre. Igen, eleinte még Radonay majd Esze Tamás utcai, Vörös Meteor Barbakán mögötti várárkában volt teniszpályák télen jégpályaként szolgálták a lakosságot. Egy kis földszintes épület volt a pálya mellett - amelyik a kis hely miatt állandóan zsúfolt volt - szolgált melegedőként, itt forró citromos teát is lehetett kapni.

1963-as pécsi jégpálya kínálat

Az iskolákban - ha az időjárás megengedte - sorra létesültek a jégpályák, ahol nem csak gyerekek, de felnőttek is korcsolyázhattak. A fenti hirdetés szerint a Vörös Meteor pályán kívül, korcsolyapálya volt a Köztársaság téri, Egyetem utcai és a Petőfi utcai általános iskolák udvarán is. És sorra nyíltak a kori pályák az iskolák udvarán az alábbi újsághírek szerint is:

39-es dandár úti Általános Iskolai jégpályája (1971)

Jókai utcai Isk. jégpálya (1980)

Gépipari Szakközép Iskola kollégiumi jégpálya (1980)

Már az 1960-as években is többször álmodoztak arról, hogy milyen jó lenne egy műjégpálya. "Pécsett nagy az igény, s már esedékes lenne egy sokat emlegetett fedett műjégpálya megépítése." - írta a sajtó is.

És megvalósult az álom. A Dunántúli Napló 1981. január 12.-i riportja szerint hamarosan teljesen kész a műjégpálya, melyet még tavasszal ingyen kipróbálhatja a korcsolyázást kedvelő közönség. "A hivatalos nyitás őszre marad, s az eddigiek szerint októbertől márciusig tart majd az idény. A pécsi egyébként a kilencedik műjégpálya az országban." Sajnos nem lett fedett a pálya, de talán egyszer az is megvalósul?

 Gyürüs Lajos (Régi Pécs) 

forrás:
Dunántúli Napló archívum (képek, riportok)
Bezerédy Győző - Beranya megye testnevelés- és sporttörténete
Bödő László - Sportlétesítmények Pécsett a 19. században
Bezerédy Győző - Fejezetek a pécsi sport hőskorából (újságcikk)