2023. jan 16.

Halálugrás a toronyból (az első pécsi ejtőernyős ugrás)

írta: Régi Pécs
Halálugrás a toronyból (az első pécsi ejtőernyős ugrás)

Évszázadokra – sőt talán ősidőkre – nyúlik vissza az embernek az a vágya, hogy madarak módjára uralja a levegőt. De most nem a repülőgépekről, hanem egy nagyon emlékezetes első pécsi ejtőernyős ugrásról lesz szó, mely szintén a levegő meghódításának egyik eszköze.

_parachute_egyetem_tornya_3.jpgA kép illusztráció (Grafika: Gyürüs Lajos)

Az első írásos feljegyzés Kínából származik az ejtőernyő használatáról, amely szerint Fokien császár koronázási ünnepségét 1306-ban „ejtőernyővel” történt ugrások tették emlékezetesebbé.
Az első ejtőernyőre utaló vázlatot és néhány soros feljegyzést a híres polihisztor Leonardo da Vinci készítette 1495-ben.

parachute-leonardo-da-vinci_1485.jpgLeonardo da Vinci ejtőernyőterve (1485)

1945 előtt hazánkban a klasszikus értelemben vett, széles körűen szervezett és elterjedt polgári ejtőernyőzésről, sportejtőernyőzésről nem beszélhetünk. Az ejtőernyő, az ejtőernyős ugrás a kezdetekben látványosságnak, vakmerő emberek bemutatójának, halálugrásának számított, sokszor így is reklámozták a repülőnapokon a közönség figyelmének felkeltésére.

1905 júniusában a német Käthe Paulus látványos bemutatóugrásokat hajtott végre a főváros különböző helyein felbocsájtott kötött, gázléggömb kosarából.
Az első világháború során hamarosan a megfigyelő léggömbök személyzetének meghatározó mentőeszközévé vált az ejtőernyő. Fennmaradt adatok szerint az első világháború alatt 177 alkalommal használtak ejtőernyőt.
Természetesen erre az időre már jó néhány cég megfelelő minőségű, viszonylag biztonságosan működő ejtőernyőt tudott gyártani.
Csupán egy feljegyzés említi, hogy 1919-ben Szegeden „ejtőernyős iskolát” szerveztek. Ezen az iskolán Kovács Endre repülő főhadnagy ugrást is hajtott végre, ami minden bizonnyal az első gyakorló ugrás volt Magyarországon.
A következő évben, 1920 november 7-én a Rákosmezőn rendezett repülőnapon, Kovács Endre főhadnagy ismét ugrott, mégpedig 2000 méterről egy Phönix típusú postarepülőgépből kisméretű pilótaernyővel, tartalék ernyő nélkül.

1924-ben újabb név tűnik fel a magyar ejtőernyőzésben, Korányi Leonard Zoltán.
Friss Ujság, 1924. május 15.-én írta:

1924_05_15_leugro_koranyi_zoltan_frissujsag.jpg

1924 Novemberben Pécsett Korányi Leonard Zoltán egy toronyból végzett „halálugrást” ejtőernyőjével, nagyszámú nézőközönség előtt. 
Első Bázis ugrás? Minden esetre az biztos, hogy Pécsett ez volt az első ejtőernyős ugrás.
Ejtőernyős ugrás hallatán általában egy repülő gépből történő ugrás jut az eszünkbe, de ez talán mégis bázisugrás volt? (A fogalom természetesen 1924-ben még nem volt ismert.)
De mi a bázis ugrás: A bázisugrás során az ejtőernyős épületről, hídról, magas kiálló szikláról ugrik le. "Hivatalosan" korunk első bázisugrása 1978-ban egy 915 méter magas szikláról történő ugrás volt.

Korányi Zoltán pécsi ejtőernyős ugrásának története:

1924_11_07_vilagszenzacio_pecsilapok.jpg

A Pécsi Lapok beharangozója így szólt (részletek):
"Az ejtőernyő eredetileg mentőeszköz, mellyel - főleg háború alatt - a kigyulladt repülőgépből a bennülők kiugranak, hogy az amúgy is pusztuló gépet magára hagyva, megmentsék a saját életüket. Leginkább azonban a világháború alatt fejlődött és forrt ki mai tökéletes formájában. Nekünk azonban, sajnos, nem maradt a háborúból egy sem, mert az antant a többi katonai repülőanyaggal együtt elpusztította mindet. Korányi ezt az ernyőjét Párisból hozatta a Jean Ors cégtől. Az anyaga 60 méter japán selyem, mely egy nád-karikavázat ölel körül. A repülőgépre felszerelve egy kis tokban van az egész rejtve, ahonnan kirántva, 30 méter esés után teljesen szétnyílik és lebegve, sértetlenül hozza le utasát. Most azonban egész újszerű mutatvánnyal foglalkozik Korányi. Nem repülőgépből, hanem egy magas, a földön nyugvó pontról ugrik le. Ugyanazt az ejtőernyőt használja, csak külön erre a célra preparálva. Az ilyen, tornyokról végzett leugrásnak az az előnye a közönség szempontjából, hogy míg a repülőgépnél oly magasan történik a produkció, hogy csak a lefelé lebegő pilótát látjuk, addig itt az ugrás maga is, és az egész mutatvány közel a szemünk előtt játszódik le."

1924. november 4.-én kedden Korányi Leonard Zoltán a világszerte ismert ejtőernyőugró kedden Pécsre érkezett, hogy terepszemlét tartson.

Korányi eredeti terve az volt, hogy a Király utcában a Városháza tornyából ugrik le. A látványosság bemutatására engedélyt is kért a várostól, amely a következő tanácsülésen foglalkozott a kérelemmel.

1920-s_kiraly_utca_es_varoshaza.jpgKirály utca az 1920-as években és a tervezett ugrás helye

A tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem hajlandó a forgalmas Király-utcán a villamos közlekedést felfüggeszteni, de közbiztonsági szempontból sem tartotta az engedélyt megadhatónak a villamos vezetékek és ennek a városház falához támaszkodó tartó drótjainak egymáshoz való közelsége miatt. Jól döntött a tanács?

A város vezetés döntésének bölcsességét egy nemsokkal később bekövetkezett székesfehérvári baleset bizonyította be. Erről az újságok így számoltak be:

"Hosszas előkészülődés után az artista egy hirtelen lendülettel kiugrott a templomtorony ablakból. Az ejtőernyő felpuffadt és Korányi hegyes szög alatt hullani kezdett a magasból. A nagy nekilendülés miatt alaposan himbálózott s nekivágódott az egyik épület falának az ernyő pedig beleakadt a telefonvezetékbe. Az artista néhány percig ég és föld között libegett, úgy lógott a dróton, mint egy megakadt sürgöny, végül is a drót unta meg - elszakadt, Korányi pedig zuhanni kezdett. Az utcán álló közönségen erőt vett ekkor a pánik, mert senki sem tudta, hogy hova fog esni az artista s a megriadt közönség szétfutva bedöntötte az Otthon kávéház kerítését. Korányi végre földet ért, megkönnyebbűlten lélegzett fel. Csak akkor szomorodott el, amikor megtudta, hogy az alig négymillió korona bevételből neki kell helyreállítania az eltépett huzalokat és a ledöntött kerítést."

De térjünk vissza a pécsi eseményekhez. Mivel a Király utcai ugrásra Korányi nem kapott engedélyt az Erzsébet tudományegyetem (Rákóczi út) rektori hivatalához fordult, engedélyezzék az egyetem tornyáról való leugrást.

_parachute_egyetem_tornya_2.jpgAz egyetem tornyából ugrott le Korányi Leonard Zoltán (a kép illusztráció)

Tehát Korányi Leonard Zoltán eredeti terve kissé módosult. A városháza tornyának erkélye helyett az Erzsébet egyetemet szemelte ki. Hatalmas épület ez is, melynek közepéből méltóságteljesen emelkedik ki a széles, impozáns torony.

Korányi Leonard Zoltán nagy érdeklődést ígérő mutatványának hírére vasárnap délután igen nagy számú közönség gyűlt össze az egyetem épülete előtt. Elmúlt a 4 óra, majd az 5 óra is, de az ugrás még nem történt meg. A közönség már türelmetlenkedett, de csak annyi történt, hogy felhúzták a toronyba az ejtőernyőt, de még eközben is hiba történt, megakadt az épület párkányában. Közben kiderült, hogy az egyetem épülete előtti villanyvezetéket elfelejtették lekapcsolni a hálózatról. De közben besötétedett, ezért fél 6 óra felé közölték a már közel két órája fagyoskodók nézőkkel, hogy a mutatvány ma elmarad, hétfőn délután 4 órakor lesz bepótolva.

De hogyan lehetséges ilyen kis magasságból az ejtőernyős ugrás? Kinyílik időben a selyemernyő? A korabeli újság elmagyarázta:
"A torony erkélyéről egy 12 méter hosszú létra mered az ég felé, melynek felső végére lesz fűzve a selyemkolosszus, az ejtőernyő. Egy-két vékony szál zsineg fűzi a létrához, mely oly erős, hogy a selyem súlyát elbírja, amint azonban mestere a tornyot elhagyja, tehát súlyával ránehezedik a derekára erősített övezettel egybekötött zsinegekre, melyek a selyembe vannak fűzve, automatikusan elszakítja az ernyő tartózsinegecskéjét és két méteres szabadesés után a vakitófehér selyemernyő teljesen szétbomlik, megtapad a levegőben és a vakmerő ember megnyugodva, lebegve közeledik a föld felé."

Hétfő délután négy órakor a szenzációsnak ígérkező mutatvány megtekintésére is rengeteg néző gyűlt össze. Ezen a napon már nem szedtek belépődíjat. Várakozással telt el egy negyed óra, de végül történt már valami az egyetem tornyában: Az újságok így számoltak be a halálugrásról:

"Negyed 5 óra tájban az egyetem központi épületének tornyán megjelent Korányi. Idegizgató volt, amikor a torony korlátját átlépve mintegy negyed óráig készülődött a keskeny párkányzaton. Végre fél 5 óra után néhány perccel elugrott. Az ugrás következtében a létrán kitolt fehér selyemernyő elszakadt a létrától, azonnal szétnyílt és Korányi közvetlen a főbejárat előtt földet ért. Az egész mutatvány egy pillanat műve volt. A szerencsés leugrást lelkesen megéljenezte a közönség, amely tegnap a becsapástól tartva pisszegett, fütyült és szinte már fenyegető magatartást tanúsított. A mentők is kivonultak, de semmi dolguk nem akadt."

Nem mindenki örült ennek a látványosságnak. A pécsi "halálugrást" követő napokban a Mohácsi Hírlap fanyalgó és kötekedő írásban számolt be a pécsi eseményről. Az újságíró lényegében értelmetlennek találta az ejtőernyős bemutatót.

"Lehet, hogy ítéletünk sem nem jogos, sem méltányos, de Korányi úr istenkisértő produkciójában nem találjuk meg sem a célt, sem a morális értéket. Hogy valaki léghajózzék ott még lehet találni okot és célt, de, hogy a toronytetejéről csináljon nyaktörő szaltókat, az már semmi célt sem szolgál." 
A cikk írója még az 1920-as évek gazdasági válságát is belekeverte az ugrásról szóló írásának mondanivalójába: 
"Ha a hús, cukor, tej, zsír, fa, szén és textiláru árának esésére konstruálna ön Korányi úr ilyen ejtőernyőket, emléke áldottabb volna, mint nagynevű miniszter névrokonáé."

A fenti az ejtőernyősugrást kritizáló megjegyzés ellenére, Korányi Leonard Zoltán még több városban tartott, ehhez hasonló bemutató ugrást. 

De egy biztos, hogy 1924. november 10. Pécs helytörténetének egy fontos dátuma, mert ezen a napon volt városunkban az első pécsi ejtőernyős ugrás. 

 

 Gyürüs Lajos (Régi Pécs)

 

Felhasznált irodalom:
Korabeli újságok (Friss Újság, Dunántúl, Pécsi Lapok, Mohácsi Hírlap)
Boda József - Ejtőernyősök
Ejtőernyősök a magyar ejtőernyőzés története (TOP GUN 53)

Szólj hozzá