Építéstől a bontásig

A Szent István téri (alsó sétatéri) egykor volt vízlépcső fényképe mindig nagy sikerre számíthat egy facebook posztban. Sokan nosztalgiáznak Pécs valamikori büszkeségéről a Székesegyházunk tengelyébe tervezett kaszkádról, a lépcsős medencékből csobogó látványos vízlépcsőről. 

Legtöbbünkből értetlenséget vált ki, az a szomorú tény, hogy lebontották. Elkerülhetetlen volt a bontás? Lehet, hogy lett volna más megoldás is. Mikor előkerült az Ókeresztény mauzóleum még akkor is lett volna kompromisszumos megoldás?

1962-ben a működő látványos vízlépcső

Egy kis helytörténeti előzmény.
Az 1800-as években városunk szinte minden akkori terén piac vagy vásár működött. A pécsi vásárterek szakosodtak, így az alsó sétatéren működött a Búzapiac és az Edénypiac. 
A felső sétatér és az alsó sétatér rendezése már az 1800-as évek elején felvetődött. A felső sétatér rendbe tétele, a két fasor között kialakított sétánnyal kezdődött el. Az 1860-as években már itt sétáltak a városi polgárok, ez volt Pécs első aránylag rendezett zöld területe, bár ekkor még a tér alsó felén ott volt a Búzapiac.

1865. évi kataszteri térkép részlete - Scitovszky tér (Szent István tér)

A térkép szerint a felső sétatéri fasor már létezett, de a Búza-piac még a tér alsó felén volt (1872-ig).  A Pécsi Figyelő c. helyiújság 1878 júniusi számában lehetett olvasni:
"A pécsi közönségnek csak egyetlen egy köztere van a város falai közt, melyet sétatérül használhat s ahol, ha az igényeknek e hely megfelelne, egy két percznyi szórakozást lelhetne a szabad levegőn az ember. Sajnos azonban, hogy a nemes városi tanács a sétatérről egészen megfelejtkezik. "

A sétatér kialakítása, bővítése sok éven át tartott, folyamatosan változott, de az idő teltével egyre rendezettebb park lett. 1880-as években komoly munkálatok folytak melyről a Pécsi Figyelő így számolt be:
"A sétatér kibővítésének munkálatai erősen folynak. Folytonosan hordják a földet, amelylyel a egész térség egy bizonyos magasságig emeltetni fog. Az ácsok, több mint egy hete, hogy szakadatlanul faragják a kerítésekhez szükséges gerendákat, czölömpöket stb. Hiszszük, hogy a tavasszal el is fog tökéletesen készülni."

A felső sétatér azaz az Erzsébet sétatér gerenda kerítéssel 

Ekkor még nem voltak támfalak és nem volt szilárd burkolat a sétányon. 1893. novemberében a Szeppessy Ignác szobrának leleplezési ünnepségével a felső sétatér már kezdett hasonlítani a mai sétányra. De ennek nagy ára volt, írta a Pécsi Napló:
"A hatalmas vártemplom előtti sétatérről a napokban távolították el a város egyetlen szőkőkútját, hogy helyet engedjen a város nagy jótevője Szepessy báró szobrának."

1896-ban felépül a felső sétatéri kioszk is.

1900 körüli látkép a Erzsébet sétatéri (felső sétatéri) Kioszk-ról

Az alsó sétatér is egyre szebb és rendezettebb lett. Az alsó sétatéren sétányt alakítottak ki, szökőkutat építettek, padokat helyeztek ki.

A mai Szent István tér első szökőkútja 

A pécsi sétateret mint az ország egyik legrégibb sétaterét említik. 

Városszabályozási tervekről a Dunántúl c. újságban 1933. áprilisban jelent meg egy terjedelmes interjú. Új sétaterek, parkok, játszóterek kialakításáról és meglévők rendezése is említésre kerül az írásban. A tervek egy része az 1930-as években megvalósult, de van olyan városrendezésiterv is melyre negyven évig kellett várni a városnak. Csak érdekességnek, már ekkor tervezték a Siklósi úti felüljáró építését.

Milyen feladatokat szükséges végrehajtani a sétatér szépítése érdekében? - érdeklődött az újságíró.
"A felső és alsó sétatér rendezése, majd a sétatéri partfalak átépítése és a fasorok rendezése. Mert a két sétatér jelen állapotában nem nyújt méltó keretet a világhíres dómnak." - hangzott a válasz.

Az alsó sétatér (Szent István tér) a vízlépcső megépítése előtt

A felső sétatéren 1934-ben megkezdték a tereprendezési munkákat. A helyi sajtó erről is beszámolt: "A kőfaragó munkákat, mint már jeleztük, megkezdték a város lámpási bányájában. A sima kőlapok már a helyszínen fekszenek. Az új támfal a sétatér szintjével egy magasságban épül felül fedőlappal."

1937-ben a "Tér és Forma" magyar építészeti folyóirat számolt be a pécsi új sétatérről
(Zsabokorszky Jenő felvétele)

A Pécsi Napló 1936.01.23.-án az alábbiakat írja:
"Dolgoznak már az alsó sétatéren, melyet a város áldozatossága teljesen modernizáltat, hogy ezzel is egy új és érdekes színfolttal gazdagítsa Pécs külső képét. .... támfalat bontanak, földet talicskáznak, fákat döntögetnek, hogy a terület a terveknek megfelelően alakuljon."

Az alsó sétatér keleti felén a sok fa kivágása kapcsán (már ezekben az években is) sokan feltették a kérdést, miért kell kivágni a fákat.
A magyarázat szerint a cél az, hogy zavartalan rálátás biztosítsanak a gyönyörű "négytornyú" székesegyházunkra. Mint azt a lenti képen látható az előtérben lévő alsó sétatéri fák valóban takarták a székesegyház látképét (nyáron szinte teljes takarásba került).

Az alsó sétatéren majd erre a területre épül fel a vízlépcső (1931 forrás: CSGYK)

Sokáig nem volt egyértelmű, hogy mi épül az alsó sétatéren. Még 1931-ben történt, hogy az alsó sétatéren felállítandó hősi emlékmű terveinek beszerzésére tervpályázatot hirdetett meg a város. 1933-ban a város közgyűlése, a hősök szobra emlékmű helyének az alsó sétateret jelölte ki, de ez a terv nem valósult meg.
Ezért is fordulhatott elő, hogy 1936-ban amikor már zajlottak az alsó sétatéri munkálatok, a Pécsi Napló egy újságcikk címében tette fel a kérdést, "Mi készül az alsó sétatéren?"

"Az eddigi munkálatok meggyőznek arról, hogy több történik az alsó sétatéren, mint rendezés. Nagyszabású átalakításnak is mondhatjuk. Állandóan sok nézője is van a munkálatoknak. Ezek többsége azon tanakodik, minek készül az az öt tagozatú építmény, amely közül négynek az alapzata mozaikszerű kirakással van ellátva ? A fák eltávolításával pusztává lett területre lépcsőzetes vízmedencék kerülnek. A négy medence mindegyikében állandóan 20 centiméteres víztükör lesz. A feles vízmenynyiség egyik medencéből a másikba ömlik, az utolsóból pedig a föld alá, honnét szivattyú-szerkezet révén kerül vissza a legfelsőbb medencébe. Ez az állandó enyhe zuhany kellemesen fogja hűteni a levegőt."

1936-ban a épül a látványos pécsi vízlépcső. (forrás: CSGYK)

Az építés jó ütemben haladt, de igyekezniük is kellett, ha az 1936 évi Ünnepi Játékokra (június 16-22.) beakarják fejezni. 1936 május 19.-én megtörtént "az alsó sétatéri szökőkút prömierje" - írta a helyiújság. 

Kép a "Tér és Forma" magyar építészeti folyóiratból (1937)

A Dóm téri 1936. évi ünnepi játékok napján elindult a vízlépcső szivattyúja. Nyüzsgött a sok nép a csobogó körül, amelyet nemcsak a pécsiek, hanem a külföldi turisták is megcsodáltak és elismerő szavakkal méltatták tervezőjét.. Pécs új látványosságát Pécs lakói és városunkba látogatók is rövid idő alatt megszerették. Kedvelt hátteret szolgáltatott a családi fényképek készítéséhez.

A siker ellenére gyakran előfordult, hogy nem működött a vízesés vagy még a medencéket sem töltötték fel vízzel. A Dunántúl c. újság 1937. áprilisi egyik írásában az volt a panasz, hogy "a medencék teljesen üresek. Ily körülmények mellett az idegenforgalmat csak csökkenteni lehet."

Még ebben a hónapban a sok esőnek köszönhetően újabb panasz jelen meg az újság hasábjain:
"KURUTTY-KURUTTY, brekeke, brekeke, hangzik esténként a sétatéren már hetek óta az a koncert, amit a szépen elrendezett vízmedencékbe telepedett békák adnak, al- konyattól-hajnalig az ott sétálgatok, még inkább a környéken lakók általános örömére Az történt ugyanis, hogy a tartós esőzésektől megteltek az alsósétatér medencéi. Ahol pedig viz van, ott csakhamar megteremnek a békák is". 

Valószínűleg eleinte vízhiány illetve a takarékosság miatt állították le időnként a vízlépcsőt. De azért legtöbb esetben - mindenki örömére - a mesterséges vízesés működött és ezt a tényt sok fénykép is bizonyítja. 

1964 auguszban leeresztették a medencék vízét. Erről a Dunántúli Napló így számolt be:
"Sokan kíváncsiak lennének a székesegyház előtti vízlépcső színes világítására. Egy darabig ez is idegenforgalmi nevezetesség volt, most mégis nélkülözzük. A vízlépcső vize ugyanis becsurgott a Borforgalmi Vállalat pincéibe. Az első természetes intézkedés az volt, hogy gondoskodtak a lépcső víztelenítéséről. De azóta nem történt semmi!"

A leállítás oka egyértelműen a medencék szigetelésének meghibásodása. De hogyan hangzott az első mondat? "Sokan kíváncsiak lennének a székesegyház előtti vízlépcső színes világítására." A világításról nem olvastam eddig, de nem is találtam erről más feljegyzést. Valóban volt színes világítás? Ez még kérdéses.

1971-ben a városi főépítésze markáns véleményében arra hivatkozik, hogy a szakemberek is a lebontást támogatják: "... ez a vízlépcső nem valami szerencsésen illik a sétatér és a székesegyház olaszos környezetébe, jellegtelen, nem túl szép, nem is műemlékjellegű, s a varázsát csak a megszokás adja."

 1970-es évek elején készólt esti felvétel (Fotó: Gyürüs Lajos)

A fenti sorok úgy hangzanak mintha a város vezetése már eldöntötte a kaszkád sorsát, le kell bontani. Ettől kezdve a Dunántúli Naplóban rendre jellenek meg a különböző vélemények a bontás mellett és ellene.

Kalász Gyula püspöki titkár véleménye a kaszkád lebontásáról: "A vízlépcső múltja igen kurta, de ez nem akadályozza, hogy a pécsiek ne érezzék annyira magukénak, mint a sokévszázados székesegyházat, a Barbakánt, a dzsámit. Egyébként az lenne a legszebb, ha működne, dehát a városnak nincs pénze és szegénységből parkká alakítják. A lebontással nem értek egyet, mert nem biztos, hogy ez az egyetlen megoldás." 

• A Vízmű is a lebontás ellen érvelt. A medencék szigetelését javasolta és vállalták volna a gépészeti berendezések felújítását is.
• Aláírás gyűjtést is szerveztek a megmaradásért (vállalat, iskola, magányszemélyek írták alá).
• Volt olyan ötlet, hogy maradjon meg ideiglenesen víz nélkül és ültessenek a medencékbe virágot és ha majd lesz pénz csak akkor újítsák fel. 
• Felmerült bennem az a gondolat, hogy talán tudni lehetett, hogy mit rejt a föld mélye és annak kutatása miatt kell lebontani a vízlépcsőt. De ennek ellent mond, hogy a város a tér rendezésére meghívásos pályázatot  írt ki.

Egy pályázati munka vázlatos látképe az új vízesésről 

„Az új vízlépcső kialakításánál alapvető követelménynek tartottuk, hogy az ne csak messziről nézhető, - mint korábbi állapotában - hanem használható is legyen. A programjavaslat ezért a terephez simuló kőburkolatot javasol terepbe ágyazott járható használható felületekkel, leülési lehetőséggel. A burkolat középső vonalában, tengelyében folyna le lépcsős megszakításokkal a víz egy felső "forrás"-ból az alsó gyűjtő medencébe. Á vízfolyást a meglévő karszt-forrás táplálja vízzel"

Több évi halogatás után a pécsi kaszkád, a híres vízlépcső ítélete megszületett, le kell bontani!
"Pécs Város Tanácsa Építési Osztálya felajánlotta, hogy a tér középső tengelyében fekvő vízmedencék helyén ásatásokat kezdhetünk, mivel ezek a sekély mélységű vízmedencék átépítésre kerülnek. Így került sor arra, hogy 1975-ben a tér közepén a két északi vízmedence közepén É-D irányú kutatóárkot vághattunk, és ezzel megkezdtük a tér közepének régóta óhajtott feltárását."  - emlékezik vissza az eseményekre Fülep Ferenc muzeológus, régész.

Bontás után, már a kutató árok is elkészült.

Ebben a kutatóárokban öt, a pécsi későrómai temetőből már jól ismert, vegyesfalazással épült, téglával nyeregtetőformában lefedett, későrómai sír bukkant elő. Ezzel minden eddigi terv megváltozott, már az új vízlépcsőről sem lehetett szó.

1975-ben az alsó két medencét még nem bontották el. Ebből fakadt egy ötlet, hogy mi lenne, ha ez így maradna és ezt újítanák fel. Így csak két medencés lenne a vízlépcső, de legalább megmaradt volna valami a régi szeretett látványból is.

1975-ös légifotón jól látható, hogy a vízlépcső alsó fele még megvan.

Az ókeresztény mauzóleum kutatása és bemutatását biztosító építmények 1985.ben készültek el. Ekkor írta a Dunántúli Napló: " „eltakarították" a Gosztonyi-féle kaszkád maradványait, a tér egyéb részeit  pedig ugyanakkor az eredeti, Gosztonyi Gyula tervezte állapotnak megfelelően újítják fel. Vagyis: felszámolják az utóbb létesített és évtizedek óta nagyon népszerű gyermekjátszóteret.
A koncepció ugyanis az, hegy egy reprezentatív városi közparkot hozzanak létre itt a székesegyház előtt, ahol — építészszakemberek nézete szerint - nincs helye a játszótérnek."

Ezzel lezárult a sétatéri kaszkád, a pécsiek kedvencének a vízlépcsőnek története. A mauzóleum alatti terület üresen maradt, kivéve a legalsó egy-két méteres részt. Ide került a Vigh Tamás Régészet című szobra.

 Ha nincs rendezvény akkor elég lehangoló látványt nyújt a vízlépcső helye 

Gyürüs Lajos (Régi Pécs)  

Forrás:
Korabeli helyi újságok (Pécsi Figyelő, Pécs Napló, Dunántúl)
Tér és Forma (1928-1948 között megjelenő magyar építészeti folyóira)
Dunántúli Napló archívum (CSGYK)