Ősi mesterség a Czindery utcában

Már ifjúkoromban hallottam a Czindery utcai bordélyházról, de egy sort sem találtam történetéről, talán azért mert kényes témának tartották. Meglepett, de az első világháború utáni újságok is kerülték ezt a témát. Nem érthető ez a tartózkodó, a témát kerülő magatartás, mivel 1950-ig engedélyezett volt bordélyház üzemeltetése.

Kezembe akadt egy érdekes képeslap, ekkor még nem tudtam mire is bukkantam. "Ostende mulató" olvastam a feliratot, de mivel ez a név nem csengett ismerősen, megkíséreltem felkutatni a mulató múltját. Kutatás közben lassan kibontakozott egy érdekes történet, egy Czindery utcai ház története ami - ki kell mondani - egy nyilvánosház volt. Itt volt Pécs utolsó engedéllyel működő bordélyháza.

Kíváncsiságom lényegében a Czindery utcai épület építéstörténetére és a bordélyház működésének megismerésére korlátozódott, a "legősibb mesterség" történetének felkutatását másra hagyom. De mivel a téma érinti a prostitúciót, pár szót azért szükséges ejteni ennek a "szakmának" pécsi történetéről..

A 18. században a paráználkodás büntetésére általában a pellengérre állítást használták, jobbára a város főterén. A polgári szemlélet látványosan elhatárolódott a prostitúció minden formájától. Ugyanakkor, ha rangrejtve, de ez az elhatárolódott réteg is igénybe vette a "könnyűvérű lányokat", vagy kihasználta őket és komoly anyagi hasznot húztak a prostitúcióból.

Az 1800-as években a kéjnők embertelen üldöztetését a 19. század humanizáltabb polgári felfogása váltotta fel, amely szerint "a prostitúció szükséges rossznak tekintendő". Magyarországon 1894-ben jött létre az első prostitúciót kezelő szabályrendelet. Az államhatalom engedélyezte a prostitúciót, de az érintettek kötelezettségeinek szigorú betartása mellett. (Kijelölt hely, orvosi vizsgálatok, ellenőrzések). Az önként jelentkező nőket a rendőrség nyilvántartásba vette, foglalkozásuk gyakorlására engedélyt adott, ez volt a bárca.

Természetesen ettől még nem volt mindenki számára elfogadott a helyzet és ezzel a város vezetése is tisztában volt.
Például 1898-ban legtöbb idejét a közgyűlésnek az izraelita hitközség kérvényének tárgyalása vette igénybe, amelyben a Kigyó utcában a mai Timár utcában lévő bordélyházak megszüntetését kérte.
1900-ban a bordélyházaknak a Kígyó utcából való kitelepítésére haladékot adott a közgyűlés mindaddig, míg más, a városon kívül eső alkalmas helyen nem központosíthatók ezen házak.

Czindery utca és az egyetlen emeletes ház az utcában
(Kép forrása: Dunántúli Napló - 1980)

Nagy vita volt arról, hogy hol létesülhet piroslámpásház. A vita évekig elhúzódott, s 1905 végén végleg felszámolták a Kígyó utcai bordélyokat. A város vezetése úgy döntött, hogy Pécs különböző pontjain ad ki türelmi engedélyt bordélyok tartására.

Először a Majláth utcában működött rövid ideig egy örömtanya "hat leánnyal", és csak később települt át az akkor ipar negyednek számító Czindery utcába. Az utca akkor a belvárostól távolinak tűnt, ez akkor külváros volt, a Siklósi külváros.
1911 márciusban a városi építési bizottság Tichy Ödön építési vállalkozónak a Czindery u. 6. szám alatt, egyemeletes "üzletház" építésére, adott engedélyt. Áprilisban már zajlott az építkezés. Tudni lehetett az itt épülő ház építésének céljáról (mit takar az üzletház név), így a környéken lakók bejelentették tiltakozásukat.

A Czindery utca többek között azért is volt tökéletes hely a "vállalkozásnak" mert az utca közelében sok laktanya volt. Itt a környéken volt a Littke laktanya, a Frigyes laktanya, a Fehérváry laktanya és a Batthányi laktanya.

Pécs szabad királyi város térképe 1911

De térjünk vissza a Czindery utcába. Bezéky Istvánné ezen a környéken nyilvánosházat akart nyitni tizenkét rendőri felügyelet alatt álló (bárcás) leány befogadására. A város tanácsa a rendőrfőkapitány javaslatára megadta az engedélyt, a közigazgatási bizottság elvetette az érdekelt szomszédok fellebbezését. Az érthető, hogy bárhol is nyitotta volna ki kapuját a kupleráj, senki sehol sem szerette volna ha a háza, lakása közelében egy ilyen ház épüljön. A hatóság a tiltakozás kiküszöbölésére, egy rendeletet hozott, mellyel megszüntették a fellebbezés lehetőségét.

A bordélyház különböző méretű szobákkal épült, ez egy szállodaszerű épület, melyben a prostituáltak a vendégeiket fogadják.
Közben az elkészült épületet Tichy Ödön építész és építőmester, Biricz Pálnénak adta bérbe s így az övé lett a nyilvánosház nyitásához való jog.

Pécsi Napló 1911 augusztus 1.-én megjelent reklámja

Az Ostende mulató néven megnyílt a Czindery utcai bordélyház.
Hogyan nézett ki egy nyilvánosház belülről, hogyan működött? Szigorú szabályokat kellett betartani. Az "örömházban" szeszes italt nem mérhettek, tilos volt a zene és a tánc. Ez elég meglepő lehet sokunknak, mert egy ilyen helyen nagy mulatást, ivászatot feltételeznénk. A szabálynak megfelelően a Czindery utcában konszolidált körülmények uralkodtak. A hölgyekre váró vendégeknek a szalonban teát szolgáltak föl.

A szalonból az emeleti szobákba felvezető lépcső

A kor gyakorlata szerint vak zongoristát alkalmaztak, aki a szalonban diszkréten zongorázott. Itt a Czindery utcában ő volt a híres Weisz bácsi.
De még voltak további szabályok is, mert ittas egyének és "serdületlen ifjak" nem látogathatták a helyet. Szabályozták a "kéjhölgyek" társasági helyeken (színházakban, mozikban) való megjelenését is.
Még a szoba berendezése is szabályozva volt: "A szobák berendezése csak a leg￾egyszerűbb lehet, értékes bútorok, tükör stb. használata tilos."

Az egyik emeleti szoba

A Czindery utcai létesítmény egy modern bordélyháznak készült, mivel a szobákban tisztálkodásra is lehetőség van a fertőzések elkerülése és a kulturált higiéniás viszonyok érdekében. Az Ostendében előírás volt, hogy  fertőtlenítőszerek és elegendő szappan legyen a szobákban.

1913. januárban az Alsó Malom u. 18/1. sz. házat Kun Dániel és nejétől megvette Biritz Pál és neje. Itt kezdte el működését az Adria mulató ez volt a környék második bordélyháza (ezt az épületet a Siklósi úti felüljáró építésekor lebontották).

Reakció című újság reklámja (1913 április 6.)

1914. októberben a Czindery u. 6. sz. házat Tichy Ödöntől megvette Biritz Pál és neje, így már két bordélyház tulajdonosai lettek (eddig a Czindery utcai épületet bérelték az építési vállalkozótól).

A két világháború közti időkben szűkítették a lehetőségeket, de az "üzlet" a városon belül továbbra is működött. A rendőrség csak a Czindery utcai nyilvánosházat engedélyezte, a "lányok" csak ebben az utcában sétálhattak, csak itt "élhettek vonzerejükkel". (Ezek szerint az Adria mulató ekkor már nem kapott engedélyt.)
Ezekben az időkben volt az a szokás, hogy a frissen érettségizett fiúgyermek "felavatása" a Czindery utcában történt. Ilyen történet sok családban felbukkant, melyet a már idős egykori ifjak büszkén mesélték fiaiknak.

1950-ben hazánkban "megszüntették" a prostitúció intézményét és bezáratták a bordélyházakat. Az idéző jel érthető, mivel a valóságban sohasem sikerült ezt a szolgáltatást megszüntetni.
Érdekes adalék ehhez, hogy 1945 után még öt évig működhetett a Czindery utcai bordélyház és ekkor a szabályos működés ellenőrzését ez idő alatt a Pénzügyőrség látta el.
A bordélyház bezárása után a lányokat átképezték és munkára kötelezték. Nem kérdezték meg hol szeretnének dolgozni, így voltak olyan lányok is akik egyik napról a másikra, egy szénbányában találták magukat. Ezt később korrigálták a bányász feleségek tiltakozása miatt.

Furcsa, hogy néha miket produkál az élet! A Czindery utca gyakorlatilag megszűnt az Árkád bevásárlóközpont felépítésével,  csak egy kis nyúlfarknyi része maradt meg és egyetlen régi emeletes ház!
Melyik ház maradt fenn? Természetesen az egykori Ostende mulató épülete, a bordélyház. 

Gyürüs Lajos (Régi Pécs)

Felhasznált források:
Korabeli újságok: Dunántúl, Reakció, Pécsi Hírlap, Pécsi Közlöny, 
Éjjeli mulatók tulajdonosainak havi értesítője
Kovács Lajos: Kanyargó utcák, görbe esték