Géppisztolysorozat a Kulich Gyula utcában (1956)

A Dunántúli Napló 1956. október 31.-én írta meg, hogy "Pénteken estefelé háromnegyed hat órakor géppisztolysorozat dördült a börtön ablakából....".

Erről az 1956-os eseményről eredetileg 2017. május 14.-n a Régi Pécs blogon beszámoltam. De most az 1956-os forradalom ünnepén érdemes újra megemlékezni és kiegészíteni a történetet.
Mi pécsiek sokáig úgy tudtuk, hogy városunkban az 1956-s forradalom vértelenül, lövés nélkül zajlott. Ez természetesen a rendszer változtatás előtti rendszer történelem "kozmetikázása" volt. Később már hallhattunk arról, hogy október 24-én városunkban egy kisebb, 25-én pedig egy nagyobb tüntetés zajlott le Pécs központjában az egyetemisták mellé időközben felsorakozott uránbányászok, munkások részvételével, amelyek során több középület tetejéről verték le a vörös csillagot.

Jóllehet a budapesti harcokhoz képest Pécsett valóban nem voltak komoly összecsapások, de azért városunkban is történtek szomorú események.

"Az egyetemistáknak október 25.-én még sikerült megakadályozniuk az atrocitásokat, de a tüntetések este mégis radikalizálódtak. A karhatalom fegyverét használta, az október 26-ára virradó éjszaka lövöldözések voltak a városban, egyes források szerint egy halottja és három sebesültje is volt az összetűzéseknek."
(forrás: Rozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsett)

Nem meglepő, hogy a fenti idézetben "egyes források szerint" olvasható! Ezekben a napokban - érthető okokból - nem készültek hivatalos feljegyzések, jegyzőkönyvek, így egyes eseményeket csak utólag és elbeszélés alapján rögzítették a történet írók.

Ilyen például, az amit a facebook oldalon az egyik hozzászóló írt:
"A Király utcában is volt lövöldözés a Csendes intézménnyel szemben." (Megjegyzés: A "Csendes intézmény" a Csendes étterem. A Könyök utcával szemben a Kossuth Lajos utca 70. alatt volt, a helye napjainkban valahol az Átrium üzletház bejárata környékében határozható meg.)

De mi történt 1956. október 26.-án pénteken a Kulich Gyula (ma Papnövelde) utcában? Az alábbiakban olvasható részletek az október 31.-i helyi újságban "Kik lőttek a 13 éves Farkas Zolira?" című riportban jelent meg.
De mielőtt még belefognánk a történet olvasásába el kell mondani, hogy mint később kiderült az újságban megjelenő riport címében szereplő Farkas Zoli név téves. Erről az újság olvasói másnap megjelenő helyreigazításból értesültek.

".. a klinika egyik nővérének téves tájékoztatása alapján Takács Zoli helyett Farkas Zolit írtunk. Takács Zoli lakik az Antónia utcában." - írták.

Mivel már tudjuk a valódi nevet, így már a valós név szerepelhet az idézett riportban is.

"A börtönnel szembeni egészségház sarkán egy férfi és kisgyerek egyszerre kiáltott fel: „Segítség, meglöttek!“ Bevánszorogtak a szomszédos kapuk alá, ahol a lakók siettek segítségükre, amíg meg nem jött a mentőautó.

Lövések még ekkor is dördültek a börtönablakokból...

Takács Zolit térdlövéssel, Gyenge Antalt, a Finommechanikai Vállalat dolgozóját bokalövéssel számították a belgyógyászati klinika sebészeti osztályára.
- Mondja el kérem hogyan történt!
Gyenge Antal kissé féloldalra fordul és elmondja:
- Munkából mentem hazafelé. Az Antónia utcában lakom. Csatlakozott hozzám egy Péter utcai kisgyerek, félt egyedül, mert már lövöldöztek a Széchenyi téren. A Megye utcán mentünk föl és a börtön előtt akartunk kifordulni a Hunyadi út felé. Az egészségház sarkán ránk ordítottak a börtönablakából: „Forduljanak vissza!“
- Megtorpantunk egy pillanatra, s ahogy fordultunk, már dördült is egy géppisztoly-sorozat. Hátulról ért minket a golyó. Elvonszoltam a gyereket, amíg segítségünkre siettek az emberséges lakók. "

Az újságíró a börtönben érdeklődik hogyan is történhetett ez meg. A börtön kapujától Nagy István főtörzsőrmester kíséri a parancsnokhoz és közben beszél:

"Majd megtudja a parancsnoktól, hogy kik lőttek ki a népre. Nem a börtönőrség. Mióta ez a sajnálatos eset itt megtörtént, régi ismerősök fordulnak el tőlem az utcán, ha hazamegyek, azok is, akik tiszteltek 32 év óta. " - panaszkodik közben.

Kulich Gyula (ma Papnövelde) utca a Hunyadi út felől

De hát akkor kik lőttek a börtönablakokból? - szól a kérdés már Magyar Ede őrnagynak, a börtönőrség parancsnokának.
Válasz helyett egy nyilatkozatot ad át a riporternek. Részletek:

"A pécsi megyei börtön őrsége örömmel üdvözli a népi forradalom vívmányait és azokkal teljesen egyetért." - kezdődik az írás
"A legelső események után hamarosan ávósok érkeztek hozzánk segítség címén, — többek között egy ávós tiszt is a börtönőrség parancsnoka szemmel tartására, — akik többnyire a külső biztosítást voltak hivatva teljesíteni." - magyarázza a parancsnok.

A címben feltett kérdésre a válasz egy mondatban: az ávósok lőttek a 13 éves Takács Zolira!

Az eredeti 2017-es írásomban kissé kételkedve fogadtam a történetet. Ekkor még csak az újságcikk volt az egyetlen bizonyíték, amit akkor még nem sikerült megerősíteni más forrásból. Kételkedésem okát az alábbiak szerint fogalmaztam meg:

"Egy újságcikk lehet hiteles forrás?
Minden bizonnyal igen, de ennek az ellenkezője is igaz lehet. Az ügy valódiságával kapcsolatban némi gyanakvásra azért lehet okom, mivel egy eddig ismeretlen 1956-os forradalmi eseményről van szó. Talán azért nem olyan fontos ez az esemény mert az írás nem egy véres utcai harcról szól, de megsebesült két ember és az egyik egy 13 éves gyermek."

Arra gondoltam, hogy a történet lehet egy propaganda írás is, amely az ávósok kegyetlenségének bizonyítására kreált bizonyíték. Ez csak azért merült fel bennem mert miért nem hallottunk erről a lövöldözésről, főleg annak fényében, hogy szerencsére városunkban nem történtek a budapestiekhez hasonló események.

A írásom megjelenése után a blogon és a facebook oldalon is több hozzászólás megerősítette, hogy a történet igaz. Ezekből szemezgetek egy kicsit:

- Bálint Antal Balassa: A cikkben szereplő fiú neve: Takács Zoltán.
- Sára Baranyai: És ez a bizonyos Takács Zoltán az én nagypapám a térdén ott van a seb helye, él és virul boldogan és a világ legjobb nagypapája.
- Zoltán Takács: (egy kételkedőnek írt válasz) A hír nem csak igaz is lehet, hanem IGAZ! Ha gondolja küldök képet apám meglőtt térdéről hogy hol ment be a golyó és hol jött ki!

Mint fent olvasható Takács Zoli történetét többen is megerősítették, többek között az unokája és a fia is.
A másik sebesültről is érkezett információ:

- Gyula Várnagy: A cikkben szereplő Gyenge Antalt személyesen ismertem. Tudomásom szerint szakszervezeti funkcionárius volt a Finommechanikai Vállalatnál, ahol órás mesterként dolgozott.

A Megye utcát és a Kulich Gyula (Papanövelde) utcát összekötő lépcső

Volt aki azt firtatta miért pont a börtön felé mentek?
"Aki pécsi és ismeri a terepet, az arra gondol, ilyen „veszélyes időben” miért is mentek a szereplők végig a Megye utcán, s csak az egészségház előtt fordultak a Papnövelde útra ? Ugyanis van egy rövidebb lehetőség a Hunyadi út megközelítésére – és hasonló esetben én, s tán mások is, inkább ezt az utat és ezzel a börtön elkerülését választotta volna.
Az egészségház előtt (a Széchenyi tér felől nézve) van egy lépcsősor, ami felvisz a Papnövelde utcába. Számomra érthetetlen, hogy ha a Hunyadi út felé akartak menni, miért nem mentek fel a lépcsőn ? Rövidebb és biztonságosabb út lett volna….
De hát ettől függetlenül akár igaz is lehet...."

Erre írta Zsuzsanna Kása: "Válaszok a bejegyzésre a következő: Az oszlatott tömeg pánik szerűen menekült nem volt ajánlatos a volt Sztálin út fele menekülni, ezért a Megye utca felé menekültünk. A lépcső ami a börtönhöz vezetett fel mi is arra fele menekültünk, de közben többen is ránk kiabáltak, hogy vigyázzunk mert lehet hogy a börtönből ránk lőnek ezért visszafordultunk az egészségházat megkerülve akartunk hazamenni az Antónia és a Péter utcába. Egyébként kenyérért mentem volna a Bem utcába."

Az írásom "utóélete" nagyon meglepett, mivel egy-két napon belül minden kételyem elszállt, hiszen a történet és a sebesültek személye is valódinak bizonyult. (Megjegyzem, hogy egyesek által sokat szidott internetről, ebben az esetben is kiderült, nagyon hasznos is tud lenni.)

Az egyik hozzászólásra válaszoltam, megköszönve az információkat: .... mivel nem szakmám az újságírás, még gondolkodom azon, hogy mi módon legyen a történetnek a folytatása megírva.

Végül is úgy döntöttem írok egy újságírónak (akivel már régebben kapcsolatba kerültem) és átadom a kapott információkat, ha úgy gondolja írja meg a történet folytatását.
Ez még májusban történt, majd november elején két újságcikk is komoly meglepetést és bosszúságot okozott (nem részletezem az okokat).

Ez az oka annak, hogy az akkori kisfiúról szóló cikkből nem idézek. A lényeget csak összefoglalom.

A börtönnél történt lövöldözés történet valódiságát megerősíti, az interjú készítésekor hetvenes éveinek közepén járó Takács Zoltán. Az is kiderül. hogy ő Gyenge Antalt nem ismerte, a Megye utcában találkoztak. Az akkori kisfiú a Sztálin (ma Hunyadi) úton a Széchenyi tér felé akart menni. Az ávósok a Széchenyi téren összegyűlt tömeget a Sztálin út felé oszlatták, így a kisfiút a tömeg a Megye utca felé sodorta.
A lövés nem okozott komoly traumát, bár két hónapig tartott a gyógyulás. Teljes életet élt, vendéglátósként dolgozott.
Az esetről a rendszerváltás előtt, de még utána sem beszélt senkinek.

Valószínűleg a felejtés homályába veszett volna ez a Kulich Gyula (Papnövelde) utcai lövöldözés története ha nem kutatom fel. Ez a történet tovább árnyalja a pécsi forradalmi eseményeket. Már nem lehet egyértelműen azt kijelenti, hogy Pécsett az 1956-os forradalom lövés nélkül, vértelenül zajlott volna. Még nem régen is azt olvastam egy helyi újság 1956-os pécsi forradalmi eseményekről szóló megemlékezésében, hogy "A tömeg hatalmas erejének köszönhetően vértelenül zajlott a forradalom."

Remélem most már ez a történet is bekerül a pécsi 1956-os események krónikájába.

Gyürüs Lajos (Régi Pécs)