Kút neve: Vöröskő vagy Petrezselyem

A Hunyadi út és az Aradi vértanúk útjának sarkán álló díszkút fénykép megnevezésében több helyen két név is olvasható: "Vöröskő-kút" vagy "Petrezselymes-kút".

"Petrezselymes-kút" vagy "Vöröskő-kút" 1960 körüli felvételen

Engem ez a Petrezselymes-kút elnevezés (a Hunyadi úti) mindig is zavart! Jobban fogalmazva nem értem, miért is lenne a Hunyadi utca sarkán álló kút a Petrezselymes-kút, hiszen az utca nyugati felének közelében van a Petrezselyem forrás és az utca nyugati felén pedig a Petrezselyem-kút. 

Arra gondoltam, hogy mivel az Aradi vértanúk útjának régi neve Petrezselyem utca, ez okozhatta a félreértést. Azt már nem is kérdem, miért Petrezselymes (nem Petrezselyem). Az meg különösen furcsa gondolat, hogy az utcának mind a két végén van egy Petrezselyem-kút.

A két csorgókút nevének tisztázása közben, városunk régi vízvezeték rendszereinek történetét kezdtem megismerni. Ebben a témában már több helytörténész kutatott így én nem kívánok abban tetszelegni, hogy valami újat fedeztem fel. A korabeli helyi újságokban Pécs vízellátásáról több érdekességet is találtam és nem mellesleg több adatot is a Petrezselyem utca két végén lévő csorgókutakról is ami helyreteszi ezt a név problémámat.

Azt minden pécsi tudja, hogy a török megszállás idején dzsámikat, iskolákat, mohamedán kolostorokat, fürdőket és kutakat építettek. Természetesen a fürdőkhöz és a kutakhoz agyagcsöveken vezeték el a források vizét. Már a törökök is a legnagyobb vízhozamú pécsi forrás, a Tettye-forrás vízét vezették a fallal körülvett városba.

A város főtere az egyik török eredetű kúttal 1890-ben (ez a felső kút).

A Tettye-forrás még évszázadokon át a város egyik fő vízvételi helye volt, a város vízigényének háromnegyed részét biztosította.

KAPOSVÁR UTCAI FORRÁS

A belvárost ellátó másik nagy forrás az un. Kaposvári utcai forrás volt. Ez az északi városkaputól (az alagút melletti városfal) kb. 120 méter távolságban fakad a régi Kaposvári utca, ma Hunyadi János út nyugati járdája alatt. A befagyás és szennyeződés veszélye, továbbá stratégiai jelentősége miatt a forrást boltozattal védték a föld alatt és vezetéke alagútban halad déli irányába, a Hunyadi út sarkán lévő csorgókútig. Innen vezették tovább a városba.

Kaposvári-forrás (fotó: pecsma.hu / 2015)

Ennek a völgynek (amelyben a Hunyadi út halad) másik oldalán fakadt a Szemináriumi-forrás melynek vízét szintén a városba vezették. Napjainkban is meglévő elfalazott alagútja ma a Hunyadi út alsó szakaszának a keleti oldalán halad az úttest és a járda alatt. (Úgy tudom, hogy napjainkban már nem ad vizet a forrás.)

A Kaposvári névre egyszerű a magyarázat. Az Aradi vértanúk útja és a Kálvária utca (alagút) találkozásánál volt a város északi kapuja. Ezt többek között Vaskapunak és Kaposvári kapunak is említették azaz Kaposvár felé vezető út kapuja. Talán ez a legegyszerűbb magyarázat a névre.

Az biztosan kijelenthető, hogy az Aradi vértanúk útja (Petrezselyem utca) és a Hunyadi út (Kaposvári utca) sarkán már az 1800-s években is volt egy csorgó kút. A Pécsi Figyelő című helyi újság 1892. október 19.-i számában megjelent a pécsi közkutak listája és ebben név szerint említik a "A kaposvári utczában" lévő közkutat.

Az Aradi vértanúk útjának és a Hunyadi út sarkán álló Vöröskő-kút

Ezt a régi csorgókutat 1902-ben lebontották és helyette állították az Aradi vértanúk útja sarkán ma is látható, vörös homokkőből faragott díszkutat (1902. II. 25.-i jegyzőkönyv alapján). A korabeli térképek és újságok egyikében sem található arra semmi információ, hogy az utca névre utaláson kívül más neve is lett volna a kútnak.

PETREZSELYEM FORRÁS

A Petrezselyem-forrás (Frühweisz völgy forrása), amely a mai Székely Bertalan út egyik kertjében fakad és az Aradi vértanúk útja nyugati végében álló kutat táplálja valamint a püspöki palota magánkútjait. 

Petrezselyem-forrás (fotó: pecsma.hu / 2015)

A Petrezselyem-forrás igen jelentős szereppel bírt a középkori fellegvár (püspökvár) vízellátásában. Állítólag Pécs török megszállása alóli felszabadításában a Petrezselyem-forrásnak fontos szerepe volt, mert ezt olvasom: "Több szerző véleménye szerint az 1686. évi ostrom idején ennek a vezetéknek a betömése-, vagy felrobbantása után adták fel a törökök a belső várat."

1823-ban felújították a belső vár feletti völgyben fakadó Petrezselyem-forrás közkútját, a Petrezselyem-kutat. A mai Aradi vértanúk útja északnyugati sarkánál egy kisebb fali kút volt (nem olyan mint a napjainkban látható), . 

Napjaink Petrezselyem díszkútja (1987)

1858-ban a Petrezselyem-kútra járó lakosok kérték az ottani állandó vízhiány megszüntetését a tanácstól. A forrás vizének a 2/3-ad részét ugyanis a belső vár medencés kútjába vezették.

A Petrezselyem forrás fontos szerepet töltött be a környék életében, nem csak azért mert a Püspökvárat és a  Püspökséget látta el vízzel, hanem azért is mert a Petrezselyem-kúttal szemben az út másik oldalán lévő Újfürdőt is ez látta el vízzel (természetesen az elődjét is, amit később csak mint Ó-fürdőt említettek). 

Egy 1892-es helyi újságban 39 darab akkor működő közkutat sorolnak fel és ebben olvasható 28-as sorszámmal "A Petrezselyem-kút" valamint 38-as sorszámmal a "A kaposvári utczában" néven említett közkút. 

A Pécsi Figyelőben 1892. október 19.-n megjelent közkút lista részlete

A fent említett több korabeli újsághír és a fenti közkút listából is egyértelműen látszik, hogy a Kaposvári (Hunyadi) utcai kút neve biztosan nem Petrezselymes-kút volt. 

ÉRDEKESSÉGEK AZ 1800-s ÉVEK ÚJSÁGAIBÓL

Napjainkban természetesnek vesszük, hogy minden lakásban ott a vízcsap, ihatunk, fürödhetünk, locsolhatunk.

De hogyan működött a város vízellátása az 1800-as években? 
A Mecsek oldalában eredő forrásoknál úgynevezett forrásfoglalást építettek ki és a vizet távolabb vezették vagy közvetlenül egy csorgókúthoz vagy egy elosztó medencébe.
A lakosság a csorgókutaktól vihették a vizet a házakba vízhordó kocsikkal, vagy korsókkal.

A kiváltságos, tehetős családok magánkutakkal rendelkeztek. Ez azt jelentette, hogy az elosztó medencéből külön vezetéken vezették el a vizet magánterületre, a magánkutakhoz. Ez vízhiány esetén sok vitához vezetett, mely arról szólt, hogy a közkutakhoz vagy magánkutakhoz mennyi víz mehet. A forrásfoglalás és a gyűjtőmedencék kezelését, karbantartását a kútmester végezte. A kútmester egyik fontos feladata volt, hogy a közkutak állandó vízellátását biztosítsa. Ezt esetenként csak a magánkutak vezetékének lezárásával lehetett megoldani.

A Mecsek oldalában még sok forrás fakadt, de a források vízhozama függött az időjárástól. Szárazabb esztendőkben alig csorgott víz a kutakból, mert, mint a kapitányi és más jelentések bizonyítják, a források több esetben csaknem kiapadtak. Városunk a vízhiány miatt sokszor nagy gondban volt! 

Amíg a Mecsek oldalában fakadó források látták el vízzel a várost, a forrásfoglalásokat, a kutakat kezelő kútmesterek nagy hatalommal bírtak.
Voltak akik még a vízhiányt is képesek voltak kihasználni és így plusz jövedelemhez jutni. A Pécsi Napló 1898. október 26.-án írta meg a tettyei kútmester ügyeskedését.

" Protekcziós viz.
Valamikor, mondják, nem is nagyon régen, a mikor még az Istenben boldogult Lukrits-bátyánk mérnökösködött a városnál és valami Sós nevű ácsmester volt a kútmester; a legjobb jövedelmi forrás volt a Tettye-forrás, no már úgy "mellékletesen". A mikor kifogyott a zsebpénz, akkor a kutak nagymestere elzárta a vizet s azt mondta, hogy nincs víz. Erre volt nagy riadalom. Sós barátunk nagyot hunyorított s ha szépen megkérték és "értelmesen" tudtak vele beszélni, mindjárt lett víz. "

A vízhiány megmozgatta az egyszerű emberek fantáziáját is. Az egyik ilyen egyszerű ötlet a víz lopással kapcsolatban a csővezeték megcsapolása volt (napjainkban sem elfeledett módszer).
A hatóság jobb híján elrendelte, hogy "magánosok ne merészeljenek a vízvezetékekből megfúrással vizet nyerni". Óvintézkedés volt az is, hogy a források és a kutak kulcsait a kapitány hivatalában kellett elhelyezni, onnan csak a kútmester vihette ki azokat.

A tanácsi jegyzőkönyvek adatai egyértelműen bizonyítják, hogy a városi kútmester ellenőrizte a kutakat és a vízvezetékeket, szabályozta azok vízellátását. A magánkutakba jutó vízmennyiséget is ő határozta meg. Vízhiány esetén, természetesen elsősorban a közkutakba irányította a városba jutó vizet. Ez olyan nagy hatalom volt, hogy bizony volt olyan amikor a kútmester visszaélt hatalmával. 
"A kútmester sokszor saját zsebre is dolgozott. Vízhiány esetén a lezárt magánkutak felé megnyitotta a vizet egy kis természetbeli fizetségért. Így bort, különböző terményeket, füstölt árut kapott." - erről tényszerűen beszámolt a korabeli sajtó.

A várost megkeserítő többször is említett gyakori vízhiányra végül is sikerült megoldást találni!

1902-ben a város megkönnyebbülten felsóhajtott. Megtörtént az új vízmű bekapcsolása.
Végre! - lelkendezett a korabeli újságíró.
A tortyogói új vízművet megnyitották és összekötötték a Tettye vezetékével. "A folytonos vízhiány, az örökös rettegés réme ezzel végkép elvonult tőlünk." - örültek Pécs polgárai.

Torgyogói vízmű 1902-es átadásakor (az épület még napjainkban is áll)

Végül egy érdekes térkép részlet 1872-ből. Lukrits Ignác városi mérnök a pécsi mérnöki hivatal vezetője készítette. Pécs belváros vízellátásában fontos szerepet betöltő Petrezselyem-forrás és a Kaposvári-forrás által táplált vízvezeték rendszerét ábrázolja. (Megjegyzés: a Megye utca (Papnövelde utca felől) a Tettye-forrás is rácsatlakozik a belvárosi vezetékekre.)

 Lukrits Ignác 1872-s felmérése alapján készült térkép (másolta Fetter Antal - 1975)

Gyürüs Lajos (Régi Pécs)

Felhasznált források: 
Nagy Lajos-Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története
Pécs török kori vízellátása - Hidrológiai Közlöny (1952)
Arcanum Digitális Tudománytár - Korabeli újságok
Dunántúli Napló archívum 1944-2004
Kraft János: A Tortyogói vízbázis létesítése és előzményei