Földi paradicsom egy régi temetőben

A címet Dénes Gizella pécsi írónő 1941-ben, az Uj idők hasábjain megjelent írásától "vettem kölcsön". Mentségemre szolgáljon, hogy egy másik, ennél kifejezőbb, a lényeget egy mondattal összefoglaló címet nem lehet kitalálni.

Itt az elején elárulhatom, hogy a "földiparadicsom" sok játékkal felszerelt Szigeti külvárosi játszótér, mely nem mellesleg Pécs első játszótere volt. 

Hol volt? Ki és mikor építette meg? Erről mesélek most.

Valamikor a külvárosoknak "saját" temetője volt. Tettye környékén a Mindenszentek-templomnál, a Budai külvárosnak az Universitas utca környékén és a Szigeti külvárosnak a mai Athinay utca és Alkony utca közötti területen.

Pécs szabad királyi város 1927. évi térképének részlete

A fenti térképen 1927-ben az Athinay utca már létezik, az utcától délre ott a temető, de ekkor az Alkony utca még nincs kiépítve (az Izraelita temető felett.). 

Szigeti külvárosi temető 1928-ban készült fényképen
(Murányi Iván gyűjtemény - CSGYK)

A Szigeti külvárosi temető és a Budai külvárosi temető is betelik hamarosan, derült ki az 1800-as évek végén. Egyik temető bővítésére sincs lehetőség.

Az új központi temető 1904. november 2.-án megnyílott és a város tanácsa falragaszokon hirdetményt adott ki. Ebben bejelenti, hogy az új központi temető megnyílt és erre való tekintettel úgy a budai külvárosi, mint a szigeti külvárosi temetőben beszünteti a temetkezést.

A Budai külvárosi temető és a Szigeti külvárosi temető hasznosításának terveiben az évek során egy közös gondolat végig megmaradt, a parkosítás gondolata. Nem kívánták a felszabaduló területeket épületekkel beépíteni.

Dunántul c. helyiújság cikkének a címe (1933.03.08.)

Természetesen a lakosságot és az újságírókat is foglalkoztatta a megszűnő Szigeti városrészi temető területének sorsa. 

"Mióta a budai külvárosi régi temető parkosításának ügye napirendre került, a szigeti külvárosiak körében általános szó beszéd tárgya: mi történik a szigeti külvárosi régi temető telkével. A szigeti külvárosiak arra kíváncsiak, mikor jár le a temető elévülési ideje és ha az lejárt, parkosítják-e a területet, vagy azt más célra használják-e fel. " - írta többek között az újság.

Dunántúl című újság cikke (1938.04.01.)

"..... a szigeti külvárosi római katolikus egyházközség beadvánnyal fordult a polgármesterhez, hogy a szigeti külvárosi régi temető helyén modern gyermekjátszóteret létesítsenek."

A ferencesek 1938. évi nyárra is gazdag programot állítottak össze a gyerekeknek, megvalósítását már az új játszótérre tervezték. De ez ekkor (1938-ban) nem történhetett meg, a beígért régi temetői gyermekjátszótér ügye valahol megakadt. Így - mint az előző évben is - a barátok udvarán játszadozhatnak a gyermekek.

De mióta van közterületen minden gyerek által használható játszótér melyet szegény külvárosi gyerekek is használhatnak. 

Az 1800-as évek második felében Pécsett még egyetlen játszótér sem volt. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM) 1893-ban előírta, hogy minden városban játszóteret kell építeni. 
Még 1893-ban elhangzott olyan javaslat, hogy egyes nyilvános tér fásításával és füvesítéssel, parkosítsanak és egyes helyeken még játszóteret is kialakítsanak, de nem épült egy sem. 
A lényeg, hogy játszóterek létesítését a pécsi városi tanács hosszú éveken keresztül valamilyen ürüggyel nem hajtotta végre. Így az 1910-es és 1920-as években játszótér csak óvodák, iskolák, internátusok és egyes bérházak udvarán volt, közterületen továbbra sem épült.

1930-ban Pécsnek mindössze két gyermekjátszótere volt, egyik az Alsó-sétatéren egy homokozóval, a másik a Dischka Győző utcában az akkor ott működő kórbonctani intézet és a postaépület között kialakított kis parkban. De ezeken játék nem volt, se hinta, se forgó, se egy gyerekfutballpálya ez még nem tekinthető "valódi" játszótérnek csak talán játszó helynek.

Dunántúl c. helyi újságból (1939.06.29.)

Eljött a várva várt nap, a ferencesek a város segítségével megvalósíthatták elképzelésüket és elkészült Pécs első játszótere.

"A pécsi gyermekvilág álma végre valóra vált. A szigeti külvárosi régi temető helyén a mai nappal elkészült az első pécsi gyermekjátszótér és azt holnap (1930. június 29.), Péter és Pál napján már át is adják rendeltetésének.
..... már készen áll 20 hinta, 2 kőből készült vár, 2 forgó, 2 futballpálya és készen áll a lubickoló." - kezdte beszámolóját a helyi újság.

"Ez a régi temetőkert, ez a hétholdas gesztenyefás terület Pécs legújabb nevezetessége valósággal földi paradicsom: a pécsi munkásgyermekek játszótere..."

"Megvan ott minden, ami gyermekszívet dobogtat. Kis ágyúk kocsik, hinták, hintalovak stb. Mind arra várnak, hogy a gyermekek boldog birtokukba vegyék."

"A gyermekjátszótér erkölcsi felügyeletét a ferences hitoktatók vállalták. Az egyházközség magára vállalta, hogy egy tanítónő és egy tanító költségeit megfizeti.
Belépődíj természetesen nincs és Pécs város egész gyermekvilágát szeretettel várják a játszótérre."

Az országos sajtó is beszámolt a pécsi játszótérről:
"Az egész város mintha filmdíszletnek született volna; apró, szűk utcaszegleteivel, keskeny házaival, meseszerű csendességével, gazdagon felbukkanó régészeti és történeti emlékeivel, török mecset-kupolájával, a mináret édes karcsúságával, Surányi Miklós regényeinek hangulatával." - áradozott a városról Dénes Gizella pécsi írónő az Uj idők c. lap beszámolójában.

"Most hangszórók ágaskodnak a sírok helyén és zengő, vidám hangon felcsendül egy-egy: - Halló, halló figyelem! A hangszórókon keresztül figyelmezteti a játszótér népét, „ne szemetelj, ne verekedj, mert ide többet nem jössz".

"Egy helyen bástyafalat látunk. A várbástya, oldaláról komor, fekete ágyúcső mered felénk, alatta pedig komoly, puskás őrsereg lépeget, vállára emelt fegyverrel, a játék szabályai szerint. Most jönne a „puskatus“, amit azonban az előrelátó tanító vezényszava akadályoz meg:
- Na gyerekek, mára vége a háborúnak, gyerünk a strandhoz.
A fapuskákat elhajigálják, a csapat fölbomlik, a gyerekek rohamlépésben futnak a beton fürdőmedence felé. Mert aki előbb ér oda, előbb fürdik."

"Másutt hintákkal találkozunk; magosba szökkenő hatalmas hintákkal és kisebb forgóhintákkal. Egyik hinta repül, a másik körbe forog, a harmadik le-fel emelkedik, néha a földig huppanva."

"Homokvár is van, rengeteg aranyló homok; különböző torták készülnek belőle. Persze mindenütt lányok gyúrják lelkiismeretes komolysággal."

A játszótér közelében az Ispitaalján nőttem fel, de senki nem említette ezt a játszóteret, nem tudtam róla. Már kételkedtem a fenti beszámolók valódiságában, de az alábbi térkép mutatja hol is volt az elveszett játszótér.

Pécs város 1950. évi térképe

A játszótér 1955 utáni évei is említésre méltóak, az esemény megdöbbentő, de a korszakra jellemző. Ez a játszótér "végjátéka".

1947. augusztus elején írta az újság:
"A Szigeti-városrészben teljesen tönkrement egykori gyermekjátszóteret Pécs város tanácsa a Fiume utcai állami általános iskola hatáskörébe utalta. Ellátta legszükségesebb helyreállítási anyagokkal a munkát pedig az iskola 48-as munkaprogramja keretében vállalta."

 Új Dunántúl (1947.08.12.)

A játszóteret a Fiume (Petőfi) utcai iskolának rendbe kellett hozni, de ehhez kevésnek bizonyult az iskola ereje.
"A szülők közül többen a 'tettek pártjához', a Kommunista Párthoz fordultak segítségért. Jó helyre fordultak. A mi pártunk mindenütt első, ahol segítségre van szükség, különösen ha a dolgozók gyermekeiről van szó." - írta lelkesen az újságíró. A játszóteret rohammunkában felújították és a Kommunista Párt által rendezett ünnepségen 1947. augusztus 24.-én felavatták.

Az avatási ünnepségen az iskola igazgatójának beszédének félre magyarázása, a korszakra jellemző módon történt. Erről így számolt be a helyi újság:
"A Szigeti külvárosi gyermekjátszótér megnyitási ünnepének lelkes hangulatát még Csáky igazgató-tanító fasisztaízű beszéde sem tudta lerontani," 

Miért volt "fasisztaízű" a megnyitó beszéd? Az igazgató elkövetett egy hatalmas hibát, mert úgy gondolta, hogy a játszótér régi jó hírének megőrzéséről, a hagyományok folytatásáról fog beszélni: 

"... mint a Játszótér felelős Igazgatója minden igyekezetével és erejével azon lesz, hogy azt a szellemet őrzöm meg a Játszótér életében, amely tapasztalható volt azelőtti működése alatt. Ez a játszótér -  mondotta többek között a nagyelhatározású igazgató - 10 éves múltra tekint vissza. Ez a múlt pedig kötelez bennünket, s mi ennek a múltnak méltó utóharcosai akarunk maradni^

Mi volt ebben a beszédben felháborító, azon felül, hogy a ferencesek építették és működtették a játszóteret?

Mit akar az igazgató megőrizni, visszahozni? - a kommunista elvtársak szerint.

"azt kívánja visszahozni a Játszótér életébe, amely szellem már a 6—8 éves gyermek kezébe fegyvert nyomott, ha mindjárt fapuska is volt az. Tántoríthatatlan híve az igazgató-tanító úr annak a szellemnek, amelyik Hunyadi-páncélosokat termelt ki, amelyik megteremtette a géppisztolyos ifjúságot. Szellemről beszélt, amelyik százezrével küldte mészárszékbe a fiatal magyar életeket."

Az ünnepségen résztvevő üzemi dolgozók, munkások úgy felháborodtak, hogy ...

"Mint értesültünk, a felháborodott szülök népes küldöttsége kereste fel a hétfői nap folyamán Ilku Pál elvtársat, a Magyar Kommunista Párt nagy-pécsi szervezetének titkárát, képviselőjelöltünket és arra kérték, lépjén közbe érdekükben, ....."

Nem kutattam az igazgató sorsa után, de biztosak lehetünk benne, hogy ekkor lett vége igazgatói, tanítói pályafutásának.

Játszótérről szóló utolsó hír 1950. augusztus 27.-én a Dunántúli Naplóban jelent meg:

1950 után a játszótérről és az úttörők helyi táboráról további említést nem találtam. A területet későbbiekben egészen másra hasznosították. Itt az Athinay utca és Alkony utca közötti területen építették fel a Határőr laktanyát.

Pécs első játszóterének megvalósítása nagy sikere volt a városnak, de sajnos nagyon rövid ideig lehetett használatban, a gyerekek nagy bánatára. 

 Gyürüs Lajos (Régi Pécs) 

Felhasznált forrás: 
Arcanum adatbázis régi újságok, 
Dénes Gizella Földi paradicsom egy régi temetőben (Uj idők 1941), 
Dunántúli Napló archívum, 
Csorba Győző Könyvtár fotótár, 
Régi Pécs gyűjtemény (térkép részletek)