2017. nov 01.

A felrobbant pécsi "hegy"

írta: Régi Pécs
A felrobbant pécsi "hegy"

1962-ben történt, hogy a pécsi salakhegy felrobbant!  
Eredeti szándékom volt, hogy csak a súlyos szerencsétlenségről írok. Adatgyűjtés során egyre csak terebélyesedett a történet. Majd azon kaptam magam, hogy már nemcsak a robbanásról jegyzetelek. A történet a salakhegy létrejöttével kezdődik, ami végső soron egy villamoserőmű mellékterméke. Érdekes kvíz kérdés lehetne, hogy egy 1900-as évek elején keletkezett salakhegynek mi köze lehet az uránvárosi panelépületekhez. Tehát egy salakheggyel kezdődik a történet majd eljutunk a pécsi panelépületek építéséig. Igyekszem röviden elmesélni.

Hogyan született a salakhegy? És hol?
A "Pécsújhegyi Dunagőzhajózási Társaság" (DGT) Erőműve az áramszolgáltatást 1918. szeptember 26-án indította el a mai Zsolnay Vilmos úttól és a Budai Vámtól délre fekvő Gyárvárosi területen. A múltra a Salakhegyi  és a Házgyár út nevek még napjainkban is emlékeztetnek ezen a környéken.

Az erőműben képződött salakot és pernyét egy kotrórendszer emelte ki a vízzel töltött salaktölcsérből, és függő csillékbe rakta be.

_kep00_pecsujhegyi_aramfejlesztotelep.jpg

A salakkal megrakott csilléket emelkedő kötélpálya szállította fel - az egyre csak növekedő - salakhegyre.

_kep02_70_m-es_salak-pernye-hegy_a_kotelpalyaval.jpg

1946-ig a német DGT konszern tulajdonában volt az erőmű a pécsi bányákkal együtt. 1946-ban, a Szovjetunió azaz a Magyar-Szovjet Hajózási Rt. (MESZHART) tulajdonába került. 1955-ben szűnt meg a MESZHART, amikor a magyar állam vette át az objektumokat, és az erőmű a DÉDÁSZ üzemegységeként folytatta tevékenységét.

_kep05_1930_salakhegy_ciganysor_800x.jpg

A fenti képen azt látjuk, hogy a salak-hegy egészségtelen környékén egy cigánytelep volt. Talán a cigánysor itt létének egyik magyarázata az lehet, hogy a téli fűtőanyagot a hegy biztosította a pécsi szegényeknek. Köztudott volt, hogy a salak 30-40%-a még éghető, így kályhákban még adott némi meleget.

_kep01_a_varos_fele_szall_a_pernyevel_terhelt_fekete_fust.jpg

Pécs városa a Dunagőzhajózási Társaság salakhegyével már a kezdetek óta küzdött.  Kedvezőtlen széljárás esetén - elég gyakran - a város felé szállt a pernyével keveredett fekete füst. Ez a város életében már komoly gondot okozott. A káros porzást megszüntetni, a magasságát csökkenteni kívánták. A megoldásra több ötlet is született.

Végül sikerült egy hasznos felhasználási módot találni. A salakot mint építőipari adalékanyagot kell felhasználni. Ezt az anyagot természetesen nem közvetlenül az eredeti állapotában, de a panelelem gyártáshoz is felhasználták. Így került kapcsolatba a DGT erőmű salakja a pécsi Panelüzemmel és a pécsi panelépületekkel. Ezzel sikerült "két legyet egy csapásra" elvet megvalósítani. A salak felhasználásával előállított betonnal a hegy mérete is csökkent.

_kep08_stasa-uzem_1963_hatterben_a_salakdomb.jpg

Ipartörténeti jelentőségű az, hogy Magyarországon Pécsett kezdtek először a panellal foglalkozni, és itt építették fel az első kísérleti panelházat is. Tulajdonképpen egy új iparágat hoztak létre. 

Tehát a bázishely létesítésére az adta az ötletet, hogy ott állt egy 80-100 méter magas salakdomb, mely a régi DGT erőműé volt. Másik alapvető indok volt az, hogy a szomszédos, régi erőműből lehetett biztosítani a beton érleléséhez szükséges fáradt gőzt.

_kep10_a_tavolban_a_hatalmas_salakhegy_latkep_a_makar-hegyrol.jpg

Már kilométerekről láthatták a Pécsre érkezők a szinte ipari jelképet jelentő salakdombot. A Makár-hegyről készült fenti látképen jól érzékelhető a salakhegy hatalmas mérete. Pedig a felvétel valamikor az 1920-as években készülhetett (és még sok éven át a magassága egyre csak emelkedett).

Az első panelházak.
Az első lakóházak szerelését 1958 tavaszán kezdték meg Pécsett a Szigeti városrészben (Huszár utca 2, 4, és 6 számú ma is álló családi házak). 

_kep11_huszar_utca_2-4_csaladi_hazak_delrol_b_w.jpg

Az első emeletes panelépület.
Az 1957–58-as esztendő sikeres kísérletei tették lehetővé, hogy az első családiház-építési évek után többszintes épületeket is építsenek paneles technológiával.
Magyarországon újdonságot jelentett a salak- és keramzitbázisú könnyűbeton előregyártás, és szinte az egész országban innen terjedt el a technológia.

_kep09_1960_veress_endre_ut_5_haromemeletes_kiserleti_panelepulet.jpg

Az első újmecsekaljai emeletes panelépület a 87-es számú épület nevet viselte (ekkor még nem voltak utcák). 1960 elején kezdték el gyártani a háromemeletes épület paneljeit. Az első kísérleti többszintes panelépület a mai uránvárosi rendelővel szemben álló háromemeletes ház (Veress Endre u. 5.).

_kep18_elso_uranvarosi_panelok_forras-faluhelyi_nandor.jpg

Az első emeletes panelépület átadás 1961. szeptember 15-én volt. (A fenti képen két négyemeletes által közrefogott két háromemeletes közül a jobboldali.) A következő beépítésre kerülő terület az újmecsekaljai Bolgárkert volt, a mai PMFC-pálya és a Pollack Mihály utca közötti terület.

_kep06_1969_paneluzem_2.jpg

A "bolgárkerti" panelek gyártását már megkezdték az alakuló panelüzemben, amit egy sajnálatos esemény szakított félbe.

Katasztrófa sújtotta a panelüzemet.
A salakdomb belseje öngyulladás következtében már évek óta égett, a felülete imitt-amott füstölgött, és 1962. szeptember 12-én váratlanul kitört, mint egy vulkán. Újmecsekaljáról nézve olyannak tűnt, mint egy atomrobbanás. 

_kep13_1962_09_12_sulyos_gazrobbanas_a_paneluzemnel.jpg

Mi történt a helyszínen?
Hatalmas, gombaformájú füst és porfelhő tornyosult az üzem fölött. A mintegy 1000–1200 C fokos égõ pernye 5–8 méter vastagon betemette a szabadtéri gyártó- és tárolóterületet, és romba döntötte az üzemet. A kivonuló tűzoltókat hatalmas salakfelhő, gáz és zűrzavar fogadta. Bár az összegyűlt tömeg a tűzoltóktól várta a segítséget, de az első pillanatban ők is tanácstalanok voltak.
Olyanok is voltat kik észrevették a veszélyt és futni kezdtek. A menekülő embereket futtában érte el a rájuk zúdult, égő pernye, de a munkahelyükön dolgozók közül is többen megégtek. 

A robbanás áldozatai voltak:
Rákos István asztalos, Turják Gusztáv kőműves, Gajdos Mihály vasszerelő és Maráczi Ferenc vasbetonszerelő elhunyt. További 31 dolgozó szenvedett különböző fokú égési sérülést. Többeket az összedőlt falak, a romok, vagy a salak alól ástak, kapartak ki. Aki távolról látta a szörnyű tragédiát, az is rémületbe esett. A robbanás erejére jellemző volt, hogy az egy depóniába rakott 6–8 db, összesen 30–40 tonnányi panelt 10–20 méter távolságra repítette.

Természetesen a robbanás okát kivizsgálták. 
A vizsgálat eredményeként természeti csapást állapítottak meg. Volt, aki háborús bombának tulajdonította a salakdomb-robbanást. De nem ez volt az igazi ok!

A robbanás valós okáról akkor nem sokat tudtak, nem volt publikus!
A lényeg, hogy salakminta-vétel céljából fúrásokat végeztek. A fúrófej hűtésére vizet fecskendeztek be, a salakhegy belsejébe. Ettől megnőtt a belső nyomás, és amikor az égés következtében az izzó salaktömeg összezsugorodott, az azt lefedő pernyeréteg megcsúszott, és a keletkezett repedésen az óriási vízgőznyomás robbanásszerűen kilövellte az égő salakanyagot

A régi, beomlott kiscsarnokban befejeződött a panelgyártás.
A salakhegyi robbanás következtében komoly mértékben megrongálódott a Baranya megyei Építőipari Vállalat panelgyártó üzemének kísérleti csarnoka, és a berendezés is tönkrement. Az említett körülmények mellett a munkát azért sem folytathatják, mert a környéket veszélyesnek nyilvánították és lezárták az illetékes hatóságok. 
Mivel a "Bolgárkertben" tervezett két panelházban lévő lakásokra rendkívül nagy szükség van, a vállalat vezetősége határozatot előregyártott elemek készítését a szabadban kell folytatni. Az egyik panelház építőelemeit az építkezés színhelyén, Új-Mecsekalján, a volt Kinizsi sport pálya területén gyártják. A másik ház építéséhez szükséges elemeket a salakhegytől távolabb eső csarnokban és a környező területen gyártják. 

Ezzel lezárult a kísérleti időszak a pécsi panel történetében, 1957–1962, amit joggal nevezhetünk hőskorszaknak.

A salakhegy a robbanás ellenére még megvolt és az általa okozott környezet szennyezés folytatódott. a város pedig tovább küzdött a problémával. 

A DGT erőmű indulásakor még nem gondoltak arra a régi pécsi erőmű gazdái, hogy harmincöt év alatt a kazánokból kikerülő salakból egy hatalmas hegy képződik, ami a város legnagyobb szennyezője lesz.
Hozzávetőlegesen több mint 1 millió köbméter salakot tartalmazó hegy harmincöt éven át szórta "áldását" a városra, különösen szeles időben vadsággal elborította a környező házakat a szürke hamuval.

1963. júniusban írta a helyi újság: "A hegyet "elhordják", illetne lealacsonyítják."
"Már idén nyáron vízágyúkkal fogják "lőni" a salakdomb tetejét és elterítik a közvetlen környékre.

_kep03_a_nagynyomasu_vizet_-monitorok-_iranyitjak.jpg

A munkálatok második ütemében megkötik a salakot, majd beborítják földdel vagy egyéb anyaggal A tervek szerint a munkálatok idén megkezdődnek, s egy-két éven belül már nem szórja a port a régi erőmű salakhegye a városra.

- 1977-re a salakhegy nagy részéből már házakat és utakat építettek...  - írta az újság.
- De még 1978-as újságban is olvashatunk a salakhegyről: "Évente mintegy 200 000 tonna salakot és 300 000 tonna bánya meddőt termelnek ki a pécsújhegyi salakhegyen, az utóbbit a hőerőműben szénnel keverve hasznosítják."
- 1980-as hír: "Eltűnik egy nyomortelep. Parkerdő lesz az üszögi cigánytelep helyén. A dózer gyorsan dolgozik, mert akadna beköltöző."

_kep19_1980_08_16_parkerdo_lesz_a_ciganytelep_helyen.jpg

- 1983-ban volt olvasható az újságban: "Holdbéli tájat mutat. A hajdani erőmű salakhegyei helyén gödrök, pocsolyák, hatalmas salakrögök."

Így lett vége a pécsi salakhegynek!  Élt 65 évet (1918-1983).

 Gyürüs Lajos (Régi Pécs) 

 

Felhasznál források:
Cserta Péter - A pécsi erőművek története (szöveg és fotók)
Rozvány György - A pécsi panel története (szöveg és fotók)
Dunántúli Napló archívum (szöveg és fotók)
Uránváros látképe Faluhelyi Nándor "Régi Pécs" egyik facebook posztjához történt hozzászólásából.

Szólj hozzá

Uránváros Történet Robbanás Ipartörténet Gyárváros Építőipar Városrész