2015. jan 03.

"Gyurika a pécsi ceruzakoptató"

írta: Régi Pécs

"Gyurika" a bogádi otthonban

Honnan ismerhetnénk Orsós Györgyöt, azaz Gyurikát? Életének egy eseménydús szakaszából csak egy-két mozzanat:

- Talán első sikere volt, hogy egy 1997. évi rajzpályázaton olaszországi utat nyert és ezzel egy hetet tölthetett Terracinában, de a sajtó csak később "fedezte fel" Gyurikát.
- Komolyabb média szereplése a 2003-as Pécsett a Civil Közösségek Házában - a fogyatékosok éve alkalmából - Vata Emil pécsi festőművésszel rendezett közös kiállítása lehetett.
- Amikor 2005-ben "Páratlan tehetség Gyurika, az árva cigány fiú" címen megjelent róla egy újságcikk, már betöltötte a 35. évét.
- 2005-ben Orosháza Város Önkormányzata országos pályázatán az iparművészet kategóriában a kiállítás különdíját Orsós György (Gyurika) vehette át.
- 2009 májusában Pécsen került megrendezésre a "sokszínűség napja az esélyegyenlőség jegyében" rendezvényen, Orsós Györgynek grafikai kiállítása volt.
- 2011 januárban Brüsszelben is bemutatkozik a pécsi fogyatékos művészek kiállítása és a kiállítást a csak mindenki Gyurikájaként emlegetett művészként is elismert értelmi fogyatékos cigányfiú képeivel fémjelezték.
- 2011. szeptemberében "Tizenkét fogyatékos alkotó" műveiből rendeztek kiállítást a pécsi Tudásközpontban, ahol Gyurika képeit is kiállították.

Nem kezdődött egyszerűen az élete! Sokáig még reménye sem lehetett arra, hogy a rajzolással foglalkozhasson. Orsós György 1970. április 2-án született Dombóváron. Négy éves koráig állami gondozásban nevelkedett. Az árva cigánygyereket a nevelő intézetből a Harkai család vette ki. Bartók Béla úton nevelő szüléknél lakott egészen a felnőtt koráig.

Rajz iránti tehetsége már az általános iskolában megmutatkozott, de nevelőapja azt mondta: ”ebből nem lehet megélni”. Ez a kijelentés kudarcként érintette. Több évig nem is rajzolt. Dolgoznia kellett és csak olyan "hasznos munkát" végezhetett, amit nevelőapja engedett neki. Ez éppen a serdülőkorszakában történt, így érzelmileg még súlyosabban érintette.

1985-ben tanulmányai befejezése után a Fiatalok Foglalkoztató Intézetébe került (ma Életminőség-fejlesztő Szolgáltatások Intézménye az Endresz György utcában), de ekkor már nem rajzolt. Gyurika már a bogádi lakóotthonban lakott, amikor Gyurok Ernő (a későbbi igazgató) az intézethez került és ő volt az aki felismerte Gyuri tehetségét és abban segítette, hogy visszatérjen a rajzoláshoz.

A bogádi lakóotthon (Orsós György rajza)

"– Renitens magatartásával kitűnt társai közül, amiért külön kellett ültetni. Már akkor kilógott a sorból. Közben zenét hallgatott, de nem akármilyent. Emerson Lake & Palmertől Bartók feldolgozást. Ekkor figyeltem fel rá jobban. Közben megtudtam, hogy Gyuri korábban rajzolt, de mára már nem teszi ezt. Sarokba dobta Istenáldotta tehetségét. A zene viszont jó mézesmadzagnak tűnt. Kapott tőlem egy Deep Purple albumot, melyet rongyosra hallgatott. Így alakult ki a bizalom, mellyel sikerült a fiút visszavezetnem a rajzolás világába – mondja Gyurok Ernő."

Orsós Gyuri újra rajzolni kezdett.
"- Mindez annyira jól megy és annyira érdekel engem, hogy szívesen tanulok és fejlődök, ha van rá mód. Ilyen lehetőség számomra az alkotótáborokban való részvétel is. Voltam már Sarudon és Gödön is ilyen táborban, ahol a rajzoláson kívül festeni is szoktunk és egyéb technikákat is tanulunk – mondja Gyuri lelkesen később."

Papnövelde utcai iskola kapuja

Orsós György, vagyis ahogyan mindenki hívja Gyurika, az értelmi fogyatékos „fiú” lelkesen idézi fel, hogy azért kezdett a műemlékek után érdeklődni, mert Pécsett, a Papnövelde utcában egy nagyon szép régi épületben tanult kisegítő iskolában. – Keresztboltozatos folyosók, 1 méter 44 centi vastag falak, az udvarán a székesegyház régi apostolszobrai – sorolta.

Tehetségének és szorgalmának köszönhetően nagyon sok helyszínen volt eddig kiállítása. Munkáit Vata Emil és Pandur József pécsi festőművészek zsűrizték. Zömében egyénileg mutatkozott be alkotásaival, de több csoportos kiállításon is szerepeltek rajzai.

Az autista jegyeket hordozó Orsós György egyébként 2009 óta önálló életvitelre rendezkedett be egy lakóotthonbeli barátjával.

Országosan ismerté egy róla szóló film, Fehér Zsuzsanna rendezésében 2007 bemutatott "Gyurika" című tette. Több nemzetközi díjat is begyűjtöttek az alkotók a filmmel, többnyire az esélyegyenlőség jegyében zajló fesztiválokon.

Részletek egy filmkritikából:

"A portréfilm Orsós Györgyről készült, egy 35 éves, értelmi fogyatékos cigányfiúról, akit korát tekintve férfinak mondanánk, de a vele töltött eseménydús nap után különös paradoxonra kell ráébrednünk: valójában egy 35 éves gyereket ismertünk meg. Gyurika az épületek szerelmese, ám tudása mellett képzőművészeti hajlama is lenyűgöző, hiszen aprólékosan kidolgozott ceruzarajzokat készít Magyarország régi épületeiről. Ahogyan rajzaiban megjelenik a nézőpont kérdése, ugyanez vetődik fel az ő élete kapcsán is. Azt gondolnánk, az őt körülvevő világ érthetetlen a számára. De rá kell döbbennünk arra, inkább ő az, aki érthetetlen a mai világ számára. Gyurika megéli a hétköznapokat a maga egyszerűségével, nyitottságával és bájával, s a történet végén egy különös határra kerül a néző is: amikor a mérleg két serpenyőjébe két érzelmi véglet kerül, ám a nyelv egyik oldalra sem bír elbillenni. "

Így ajánlja a filmet egy másik filmkritikus

"Zavarbaejtő és megnevettető történet Gyurikáé. Személyisége olyan eredeti, olyan megdöbbentően nyitott, értelmes és őszinte, mint manapság szinte semmi ebben a másolt, felfordult világban. Nem csoda, ha a riporter Fehér Zsuzsa példaértékű és boldogságot teremtő történetnek szánja felfedezését. Láthatóan a spontán jelenetek a jellemzők. Gyurika öntörvényű ritmussal szabja meg a filmforgatást. A mozgásban, beszédben, témában a főszereplő irányít mindenkit. Remekül szórakozunk mikor bejárjuk a pécsi utcákat, a papneveldét, az elhagyatott és bomladozó épületeket, vagy a régi élményekkel teleaggatott asztalosműhelyt, s Gyuri lakását, lakóotthonát, ahogy ő fogalmaz."

Nézzük meg ezt a kis rövidfilmet mert Gyurikát megérteni, megismerni talán csak így lehet igazán:

Most azzal kellene befejezni, hogy a fogyatékkel élő képzőművész, "Gyurika" további sikereit felsorolom és felvázolom a jövőét. Sajnos ebben nincs segítségemre az internet és a média sem, Nem találok újabb kiállításokról szóló cikket, de arról sem hallok, hogyan is alkot napjainban az autodidakta képzőművész.

Remélem, hogy ez a csönd, csak a további művek megalkotásához szükséges, azt segíti és ez nem a feledés csendje.