Gázi Kászim dzsámi altemplommal és két minarettel
Két esemény teszi aktuálissá ezt a kis írást. Az egyik, hogy 2014 november 1.-én megtartották felújítása utáni első szentmisét és ezzel majdnem kész a teljes munka, de turisztikai látogatás csak 2015 tavasza után várható. Így érdemes megismerni a dzsámi egy-két titkát, történetének fontosabb állomásait.
Egy internetes újság "Csontvázak a dzsámi alatt" című cikkének, egyik hozzászólása adta a kezdő lökést :
"Mi újság azzal az altemplommal? Nem is tudtam, hogy van neki." Lehet, hogy sokan nem tudják, hogy a Széchenyi téri dzsámi alatt kripta és altemplom is van?
Gondoltam a legbiztosabb forrás a Belvárosi plébánia honlapja. Így itt keresgéltem először, nem sok eredménnyel, de egy 2012. novemberi hír szerint "(vasárnap) 12.00 órától 16.45 óráig tart nyitva a Belvárosi templom altemploma", majd egy másik 2014. áprilisban kiadott információból az is kiderül, hogy "Pécs belvárosi templom kriptája látogatható (az építkezés miatt korlátozottan)". Tehát van altemplom és kripta is.
Úgy látszik kevesebbet tudunk a dzsámi modern kori és jelenkori történetéről mint gondoltuk volna. Természetesen azt mindenki tudja, hogy a dzsámi a török hódoltság alatt épült. Ezért az újkori történetéről csak röviden írnék.
Történetéhez tartozik, hogy Gázi Kászim pasa dzsámijának helyén, a római korban sírok voltak, a középkorban pedig a Szent Bertalanról elnevezett plébánia templom emelkedett itt.
A középkori Szent Bertalan templomról az első adatunk 1300. évből való. Eredete azonban visszanyúlik Bertalan pécsi püspök (1218-1245) idejére.
1543-ban Pécs török kézre került. A városplébánia tornyára feltűzték a félholdat és Szulejmán rendeletére a szentélyt mohamedán templommá alakították. Kászim pasa kit győztes azaz Gázi Kászim pasának hívtak - egy váltságdíjból - jelentős kincshez jutott, leromboltatta a Bertalan-templomot és köveinek felhasználásával (és a váltságdíj összegéből) díszes dzsámit emeltetett.
Volt egy pécsi városi legenda, ami napjainkra már feledésbe merült:
"A dzsámi helyén egy rabszolga kincset talált és ebből épült a török templom. A rabszolga pedig cserébe visszakapta szabadságát."
Az 1900-as évek közepén kiadott útikönyvek hozzáteszik, hogy "A legendának semmi elfogadható alapja nincsen". De talán mégis van alapja, hiszen a fenti kis történet, amely szerint egy rabságból szabaduló keresztény fogoly váltságdíjából épült fel a dzsámi, nagyon is hasonlít a legendára. Ez a történet formálódhatott az évszázadok során, kincset megtaláló szegény rabszolga történetévé (a pasának mindenképpen talált kincs volt a kapott összeg).
A török időkről ne legyenek illúziónk, nem volt békés, egymást tisztelő magyar-török együttélés. A pécsi székesegyházból is dzsámi, majd iskola és raktár lett. Sok épületet átalakítottak a maguk szokása és ízlése szerint, de másokat leromboltak és anyagukat felhasználva templomot, kolostort, fürdőt vagy saját házat építettek. A lakosság nagy részét pedig a városfalon kívülre űzték.
A dzsámi építéséhez a középkori templom köveit is felhasználták, de a középkori templom egyes falrésze sokáig kerítésként szolgált a mecset körül. A dzsámi eredeti bejárata az északnyugati oldal közepén nyílott (ez a mai főoltár helye). A kapuzat két két oldalán egy-egy, négy oszlopon álló, kupolás, nyitott előtér volt. A minaret - a szokásoktól eltérően - a nyugati előcsarnok mellett állt. Csak a helyét ismerjük a magasságát nem.
A dzsámi mellett álló minaret felső részét 1753-ban bontották el. Jó pár évvel később, 1766-ban a minaret alsó részét is lebontották, csak az alapjai maradtak meg (ezért is tudjuk a pontos helyét).
A török uralom megszűnése után a templomot a jezsuiták kapták meg. A dzsámi bejáratának két oldalán volt kupolás nyitott előterének oszlopai közé falat építettek és így két kápolnát alakítottak ki. 1753-1767 évek között barokk templommá alakították a török mecsetet. Előcsarnokot, szentélyt és harangtornyot építettek hozzá. A kápolnát függőhídszerű folyosóval kötötték össze a jezsuita kollégiummal.
1813-ban a gimnázium és a templom tulajdonjogát a Pécsre települt ciszterciek kapták. Ekkor bontották le az épület körüli kerítést és renbe hozták a templomot. A kupola 1899-1906 között neoreneszánsz stílusú fedést kapott, ekkor magasították meg a tornyát és új harangokat szereztek. A teljes épületet kívül-belül felújították, díszítették. Az épület kívülről Zsolnay-majolika burkolatot kapott.
Aztán eljött az idő, amikor a templom bővítése szükségessé vált. Az 1933-ban kiírt tervpályázat megosztott első helyezettje Körmendy Nándor (a Széchenyi tér átépítésének tervezője) és a Lux Géza - Csát Géza építészpáros lett. A kiviteli terveket végül Körmendy készítette, a két pályamű alapján.
A műemléki feltárásokat 1938-1942 között Gosztonyi Gyula építész, műemlékvédelmi szakember tervei alapján valósították meg. A jezsuiták által épített toldalékokat lebontották.
1939-es bontási munkák (a tornyot már lebontották)
1939-es bontási munkák (északi oldal)
Fontos leletre bukkantak a dzsámi feltárása során a délnyugati fal alsó részén befalazott ablakban. Az eredeti csomókötéses ablakrácsot itt találták meg. Érdekes, hogy így falazták be, ráccsal együtt. A többi ablakrács ennek mintájára készült el.
A megtalált eredeti török vasrács
Dzsámi előcsarnokának eredeti oszlop maradványa is előkerült
Érdekes felfedezés, a törökök gerendarácsozatot építettek be a földrengés veszély ellen!
A díszes déli oldalon hozzáépített bejárati rész bontása 1939-ben.
Az 1940-ig tartó munkák során mintegy kétszeresére bővítették az épületet, és visszaállították a török kori állapotot. Szakmailag nagy kihívást jelentett Körmendy számára a pécsi, egykori Gházi Kaszim pasa dzsámi bővítése. Az eltérő stilusú dzsámi, négyzetes alaprajzú, kupolás műemlékhez félkör alakú templomhajót épített.
A templomot 1940. szeptember 8.-án adták át a használatnak, amikor Virág Ferenc pécsi megyéspüspök az új szentélyt és az alatta épült kriptát felszentelte.
Altemplomi oltár egy 1930-as fényképen
A mészkőburkolatú sírfülkékben és a siklósi zöld márvánnyal burkolt kolumbáriumban a templom jótevőinek hamvai nyugszanak. Az összekötő folyosóban a plébánosoknak állítottak emléket. Itt helyezték el a barokk templom régi sírköveit is.
Egy 1930-ban készült fénykép az altemplomról
Az 1939-es bővítést Körmendy Nándor tervében tudatosan arra törekedett, hogy a régi és az új rész világosan elkülönüljön egymástól, és az új rész ne tompítsa az eredeti török alkotást, inkább azt szembeötlővé tegye. Körmendy tervének volt egy különlegessége is! Elképzelései között szerepelt, hogy a minaretet vissza kellene építeni, sőt nem egy, hanem két minaretet képzelt el. Úgy gondolta, hogy látványosabb lenne így a Széchenyi téri dzsámi és több turistát vonzana. Ezt az elképzelést a város vezetése támogatta, még a munkálatok is elkezdődtek, de 1942-ben a második világháború miatt az építést befejezték. Elég érdekesen nézne ki a pécsi belváros a minaretekkel (megjegyzendő ilyen két minarettel épült dzsámi, csak a szultánnak járt).
Körmendy eredeti látványterve a két minarettel (előtte egy lovasszoborral).
Körmendy tervei között szerepelt, hogy a Széchenyi teret egy talapzaton álló lovasszobor is díszítse. Talán részben az ő gondolata alapján, több évvel később 1956-ban, ez meg is valósult.
Körmendy Nándor 1969-ben hunyt el és az általa helyreállított és kiegészített pécsi dzsámi altemplomában helyezték örök nyugalomra.
Gyürüs Lajos (Régi Pécs)
