Pillanatképek a Pécsi Vasércbányából
Ez nem szerepelt a terveim között. Az MTI fotóarchívumában figyeltem fel egy fényképre illetve a címére: "Pillanatképek a Pécsi Vasércbányából".
Bevallom nem ismertem a vasércbánya történetét, eddig nem is hallottam róla. Én is mint általában legtöbb pécsi a szénbányáról és az uránbányáról tudtam. ( Igen volt valamikor a "Bauxitbánya", de ez az Uránbánya fedőneve volt. Erről itt írtam: A pécsi bauxitbánya )
Pillanatképek a Pécsi Vasércbányából
"Két bányász cigarettára gyújt a Pécsi Vasércbányánál műszakváltás után. 1959 " MTI Fotó: Jármai Béla
A fenti fénykép egyes hozzászólók között kisebb vitát váltott ki a "Régi Pécs" facebook oldalán, de voltak akik csak csodálkoztak vagy hitetlenkedtek.
- Vasércbánya Pécs közelében?
"Urán bánya. Bástya elvtárs idejében jól félrevezettük az ellenséget, álnéven neveztük a dolgokat." - írta valaki. Igen ez volt a történet. Eleinte nem nevezték a nevén, mert Bauxitbánya volt a félrevezető név. De nem Vasércbánya volt a neve, nem erről van szó.
Volt akinek határozott véleménye volt (hamis hírnek gondolta).
"Pécsett soha a büdös életben nem volt vasércbányászat! Viszont itt hullámzott a Pannon tenger!"
Ez volt az a pillanat amikor úgy gondoltam, érdekes kis történet ez. Szerintem nem közismert, hogy létezett a Pécs közeli vasércbánya. Nem sok ismeretem van a bányákról, a bányászatról, de azért megpróbáltam kideríteni a vasércbánya történetét.
"Szállítani kezd a zengővárkonyi vasércbánya" - írta a Dunántúli Napló 1954. április 24.-i számában.
Tehát hol is volt a vasércbánya?
"Ki ne hallott volna a már a híres zengővárkonyi leletekről, a kőkorszakbeli ember érdekes munkaeszközeiről, fegyvereiről? Amióta csak a zengővárkonyi határban a kőkori leletek feltárása folyik, mindig előkerül valami feltűnést keltő régiség, valami meglepetés.
Nemrégiben azonban minden eddigitől elütő, ritka „lelet“ került napvilágra.
Nem fegyver, nem edény marad vány és ráadásul még csak nem is a kőkorszakból való. Régebbi. Sokkal régebbi. Körülbelül 20 millió évvel a kőkorszak előtt keletkezett és elsősorban abban különbözik az eddigi leletektől, hogy nem a tudományos, hanem a termelő munkát szolgálja. A termelő munkának is az egyik legfontosabb területét a kohászatot.
Vagyis a zengővárkonyi határban, most már mondjuk ki kereken — vasércet találtak.
Alig pár száz méterre az országúttól, festői szépségű domb oldatában van a bánya. A külseje, a környezete nem árul el semmi különöset. Nincs még aknatornya és hosszú szállítópályája sem. Hogy miért nincs, arra Horváth Ferenc lőmester válaszol:
- Akna felállítása kicsit korai lenne, hiszen még csak most kutatjuk fel az ércmezőt. Ehhez pedig egyelőre elég ez a két táró — mondja és a hegy oldalába vájt két 'rókalyukra', a táróbejáratokra mutat."
(1954. április)
Az ércbánya csillebuktatója (1954)
A zengővárkonyi ércbánya elkezdte működését, de ezzel kapcsolatban felmerül egy kérdés: Mióta tudunk a zengővárkonyi vasércről?
Valahol ezt olvastam:
"A zengővárkonyi vasérc-előfordulás felfedezése és részbeni feltárása az 1930-as években Dezső Rezső magánvállalkozó nevéhez fűződik."
Azt is olvasom, hogy a történet nagyon régen kezdődött. Eleink már évszázadokkal korábban tudtak a vasérc létezéséről.
"A mecseki vasérc-előfordulások megismerése és hasznosítása e területen élők őstörténetébe nyúlik vissza. A zengővárkonyi ásatások neolit festett síremlékeket és használati eszközöket hoztak felszínre, vasoxidos festékanyaguk a közeli területről - feltehetően Pusztakisfaluról - származtak. A vasércbányászatról az első adatokat Szent István király idejéből találjuk, amikor a király 20 „vasásót", azaz vasbányászt adományozott a Pécsváradi Apátságnak, hogy a közelükben található vasércet kiaknázhassák.
1464-ben Janus Pannonius pécsi püspök Mátyás királytól kapott ércbányászati jogosítványt."
A vasérc kutatásnak többször is nekiálltak. Egy érdekes momentum:
"A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésén 1845-ben Madarász Emil a Mecsek különböző, ismeretlen helyéről származó vasércmintát mutatott be. Később Pécsett vasgyárat alapított remélve, hogy nyersanyagát a környékből be tudja szerezni. Széles körű érckutatása eredménytelenül végződött, s ezért vállalkozását fel kellett számolni."
A kutatás később sem állt le.
"Az 1850-es években a mecseki vasérckutatók sorában megjelent a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT), a német Riegel Antal, a hesseni Thiess Henrik, az osztrák Dräsche és Meisbach bécsi nagytőkés is."
Az 1800-as években még többen kutattak a vasért után. 1910-ben Vadász Elemér az egész Mecseket átfogó földtani térképet készített, de ezen nem szerepel a vasérc.
A 20. századi története szerint az 1930-as években Dezső Rezső magánvállalkozó kezdett vasérckutatást Zengővárkony környékén.
Vizsgálatait saját készítésű mágneses műszerrel, a térbeli deklináció-változások mérésével vezette be. Méréseinek kiértékelésével megtalálta a zengővárkonyi vasércet, amelynek feltárására két kutatótárót is létesített.
1943-ban Rozlozsnik Ármin a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. megbízásából megtekintette és megmintázta a zengővárkonyi ércet. A Weiss Manfréd Művek 1944-ben érdeklődött a vasérc iránt és tárgyalást kezdett Dezső Rezső bányatulajdonossal, de az eredménytelenül végződött. Ezután Dezső Rezső 141 mázsa vasércet küldött Ózdra próbakohósításra. A kohósítási eredmény kedvező volt ugyan, de miután további vállalkozásához nem tudott pénzt szerezni a zártkutatmánnyal védett bányáját 1948-ban felajánlotta az államnak.
Pillanatképek a Pécsi Vasércbányából.
"Appl Jakab, a Pécsi Széntröszt vasasi üzemének bányásza teljes munkafelszerelésben. 1959" MTI Fotó: Jármai Béla
A feltárások figyelembevételével a kitermelhető ércvagyont 125 000 tonnára becsülték (1952). Az érctelep bányászati megkutatását 1952 végén az Ércbányászati Feltáró Vállalat kezdte el.
A bányászatról csak egy-két adat. A feltörésekből, illetve a fejtésekből az ércet 4 db „Duclos" gyártmányú saraboló juttatta a szállító szintre, ahonnan 600 mm nyomtávú vasúton, csillékben szállították fel. A bányatelepről az ércet teherautók a pécsváradi vasútállomásra, majd onnan vasúton Dunaújvárosba szállították.
Az alábbi újságcikk (1955. augusztus) részletek - később tudtam csak meg - az itt leírt események már a bánya megszűnés okának az előszele volt.
"A bánya a hegy oldalában vágattal kezdődik. Sok helyütt ácsolatra sincs szükség s olyan ez a földalatti alagút a lámpa fényében csillogó szeszélyesen csipkézett kőzetével, mintha nem is emberi kéz, hanem a természet alkotta volna. Kis patak folyik a vágat alján, s a víz színe is rozsdavörös akárcsak az ércé. Beljebb ereszke vezet lefelé egyre mélyebben a föld gyomrába. Itt már fejtéseiket is találunk. A vasércet a szénhez hasonlóan bányásszák."
"Az ércbányászok állandó harcban állnak a természettel Legnagyobb ellenségük s víz, mely a repedezett., laza kőzetben mindenütt utat talál. Legutóbb a nagy esőzések idején a felszínhez közel lévő egyik gurítóba tört be, s szinte órák alatt elöntötte a mélyebben fekvő kutató vágatokat s ereszkét."
De már a kezdetekkor is küzdöttek a vízzel. Erről szintén a helyi újságban lehetett olvasni (1954. április):
"A lőmester (Horváth Ferenc) egy kis darabig nem szól semmit, de aztán menet közben mégis kikívánkozik belőle az igazság.
- Az igaz. hogy most könnyebb, - mondja, - de mi volt itt, mielőtt elértük az ércmezőt, amíg utat törtünk hozzá. Egy merő víz volt a munka hely Víz. víz és víz! Volt idő, hogy percenként ezer liter dőlt az ereszke mennyezetéből.
- És hogy tudtak boldogulni? - vetjük közbe.
- Amíg a szivattyú működött, addig dolgoztunk.
- Azután?
Azután a gépet, mentettük. - Méghozzá hogyan?! Egyszer is, amint a szivattyút emeltük kifele, észrevettük, hogy a lábszelepe hiányzik. Lent maradt a vízben. Tartalék nem volt. Mindenképpen fel kellett hozni. Még gondolkozásra se volt idő. Nagy sietve egy lécet kerítettem, a végére szeget vertem és gumiruhában újból, meg újból alámerülve, háromperces keresgélés után végre sikerült előkerítenem a szelepet."
A csillebuktató üzem közben (1954)
Mi lett a bányával, hogyan lett vége?
A bánya sorsáról a "Régi Pécs" facebook oldal egyik hozzászólója írja, hogy "1956-ban áram ellátási gondok voltak, a járatokat elöntötte a víz. A művelés megszűnt, a vágatokat berobbantották."
Mindez 1956-ban történt. Ezt támasztja alá egy korabeli helyi újságban olvasható hír, miszerint 1957-ben 400 bányászra van szükség Vasason.
Részlet az újságcikkből:
"Ha nem is nagy számban, de vannak már a kapunál jelentkezett munkásaink, ígéreteket is kaptunk több helyről. így Dunapenteléről 60, a zengővárkonyi vasércbányától 15 főre számítunk, összesen 400 bányászra, mégpedig csillésre lenne szükségünk."
Tehát a vasércbányából 15 bányászt várnak a szénbányába. Gondolom ez volt az utolsó felvonás az zengővárkonyi vasércbánya történetében.
Mi maradt a bányából?
Állítólag a környéken mindössze egy bányasín darab és a növényekkel benőtt meddőhányó emlékeztet a valamikori vasércbányászatra.
Eddig Zengővárkonyról ez juthatott az eszünkbe
- Negyven hektáros ősi szelídgesztenyés
- Fülep Lajos-emlékház
- Rockenbauer Pál sírja
- Nemzetközi Szalmagyűjtemény (Szalmakincstár)
- Császár János-emlékház
- Tojásmúzeum (Míves Tojás Gyűjtemény)
- Tájház
- Bormúzeum
Ez a lista most a Mecsek egyetlen vasércbányájának történetével bővülhet.
Végezetül még egy megjegyzés arról, hogy az MTI fényképeken szereplő 1959-es évszám nem lehet jó. A fényképek címe "Pillanatképek a Pécsi Vasércbányából". Amennyiben elfogadjuk a helyszín megnevezését, akkor a jó évszám esetleg 1956 vagy 1957 lehet.
Gyürüs Lajos (Régi Pécs)
Felhasznált források:
Molnár József - A zengővárkonyi vasérckutatás
Dunántúli Napló archívum
Jáger Viktor doktori értekezése
