Korizás a várárokban
Az első gondolatom volt, hogy Meteor a várárokban címet adom ennek a kis írásnak, de ez túlságosan is bulváros, hatásvadász lett volna. Ezek után az idősebbek már sejthetik, hogy miről is szól az alábbi kis szösszenet.
Vannak helyek vagy történetek melyek feledhetetlenül bevésődnek az ember emlékezetébe. Csak egy régi téli emlék gyermekkoromból, egy régi korcsolyázás helyszíne jutott az eszembe. A várárok és egy korcsolyapálya.
Emlékszem egzotikusnak tűnt ez a hely. A kapun belépve egy földszintes ház szűk udvarában találtam magam - talán meg is ijedtem egy kicsit.
- Rossz helyen járok? De biztattak, csak menjek beljebb mert az udvar végében egy kertkapun túl van a korcsolyapálya. Ahogy haladtam befelé felpillantva érdekes látványban volt részem. Egy várbástya tövében találtam magam.
Barbakán az udvarban (1965 körül)
- Ez hogyan került ide az udvarba? - kérdeztem, de csak magamban és mentem is tovább - kezemben szorongatva a bakancsra felcsatolható korcsolyámat - ekkor már csak a korizás járt az eszemben.
Alig hihető, de a szemben látható kis kapu volt a pálya bejárata
Egy kis földszintes ház bejáratán át lehetett megközelíteni a jégpályát. Valamikor Radonai utca volt a a neve, majd Esze Tamás nevet kapta.
A fenti emlékképeket egy régi újságcikk olvasása hozta a felszínre.
"Délután a Jégpályán"
Színes, tarka tömeg hullámzik napról napra a Vörös Meteor jégpályán. A hideg idő beálltával végre megkezdődött a korcsolyaidény, naponta több százan keresik fel a jégpályát, ahol kedvükre szórakozhatnak.
— Vasárnap több mint hatszázan voltak itt — mondja Soós B. Zoltán, a korizók népszerű Zoli bácsija. Szinte minden kit név szerint ismer, és ha bárkinek bármilyen problémája van, ő azonnal segít rajta.
— Zoli bácsi, laza a korim! - panaszkodik az egyik kisgyerek és Zoli bácsi zsebéből máris előkerülnek a szerszámok. Öt perc múlva a kisfiú vidáman szaladgál a jégen.
A közönség változatos; fiatalok, idősebbek, lányok és fiúk egyaránt jól érzik itt magukat. Néhány szülő a pálya széléről figyeli kezdő gyermeke félénk mozgását. Négy óra után kezd benépesedni a pálya. Sokan a tanítás befejezése után azonnal a jégpályára sietnek. A gyerekek kiabálásától, kacajától és a délutáni frissítőzenéjétől hangos a pálya és környéke. Néhányan a pálya szélén korcsolyáznak nagy iramban, a kezdők középen igyekeznek elsajátítani a helyes mozdulatokat. Nem csak a hidegtől, de az örömtől is piros az arcuk, ha egy-egy fordulat jól sikerül. Cllu, gyere ide! - biztatják az egyik kislányt, aki bátortalanul, de megindul hívói felé.
Sötétedik, felgyújtják a reflektorokat, ennek ellenére a kapunál egyre több gyerek áll sorban a belépőért.
A pálya egy kis részét külön választották, itt a jobbak gyakorolnak. A pályát sok kisember veszi körül és figyelik a nagyok mozgását.
- Milyen biztosan áll a lábán - mondják a kis "szakértők", majd a melegedőbe mennek, ahol meleg tea és szendvics várja a pihenni vágyókat.
Emlékeim szerint parizeres zsemle volt a szendvics és forró citromos tea melegítette fel a didergő korcsolyázókat. Ez 1966-ban történt, de akkor még nem sejtettük, hogy ez volt a várárokban az utolsó korcsolyaidény.
Igen ez a pálya a Barbakán feletti - északi irányba haladó várfal tövében - a várárokban volt. Télen korcsolyapálya, melegebb időben teniszpálya, röplabda és kosárlabda pálya szolgálta a sportolókat.
Ez volt a METEOR pálya, teljes nevén Pécsi Vörös Meteor Sportkör pályája.
A Vörös Meteor alakulásának pontos dátumát nem találtam meg, de egy 1950. májusi újsághír szerint: A Pécsi METEOR sportolói önkéntes rohammunkával hozták rendbe a Radonay-utcai kis pályát, ahol azóta már egész sereg sportoló végzi edzését.
A várárok sportpálya ennél is régebbi volt, mivel egy fénykép tanúsága szerint már a második világháború előtti időkben sportkedvelő urak és hölgyek teniszeztek a püspökvár tövében.
1970-ben a fagyos idő beálltakor megjelent kishír:
Néhány iskola udvarán - ha az idő tartósan hideg marad - jégpályát készítenek. Lesz korcsolyapálya a 39-es Dandár úti, a Köztársaság téri, a Jókai utcai, az Alkotmány utcai, a Bánki Donát úti, az Egyetem utcai iskola udvarán.
Mivel a barbakán Meteor sportkör jég pályája megszűnt, s más sportkör nem áldozza fel erre a célra a teniszpályáját, az iskolaudvarokon kívül előreláthatólag másutt nem lesz korcsolyapálya.
Ez sok-sok éven át így volt Pécsett. A Vörös Meteor a Radonai-utcai jégpályán, vasárnap gyorskorcsolya versenyt rendez. - írta a helyi újság 1954. januárban.
De 1972. júniusban megjelent újságban már az alábbiakat olvashattuk:
Nagyon nehéz a létesítmények, sportpályák nélkül egy sportkör zavartalan működését biztosítani. A Pécsi Vörös Meteor SK titkára Diamant Gyula tudja ezt legjobban. 1967-ben a Radonai (Esze Tamás) utcában megszüntették a Meteor röplabda, kosárlabda és teniszpályáit, kellett a terület a Barbakán feltárására.
Azóta saját pálya nélkül vannak.
A Barbakán kiszabadítása egyébként nagyon régi vágya volt a városnak. Már az 1930-as években készült rendezési terv a Barbakán és a Petrezselyem (Aradi vértanúk) utca környékéről. Nyertünk egy látványosságot és vesztettünk egy belvárosi sportpályát.
Még egy pillantás a régi Esze Tamás utcára a régi házakkal (mögötte a sportpályákkal)
Gyürüs Lajos (Régi Pécs)
Fényképek:
csgyk.hu / fotótár - Murányi Iván gyűjtemény
Herr László (facebookról)
"Régi Pécs" gyűjtemény
Dunántúli Napló archívum
Újságcikk részletek:
Dunántúli Napló archívum
