2015. nov 08.

Huszonnégy eozinkacsára

írta: Régi Pécs

A "Régi Pécs" közösség egy kedves levelet és egy megtisztelő ajándékot kapott a facebook oldal "Látogatók bejegyzései" rovatába. Ezt a nem szokványos, lekötelező ajándékot Petrőczi Éva, József Attila-díjas költőnek köszönhetjük. A "Látogatók bejegyzései" rovatban már két bejegyzése is olvasható.

Petrőczi Éva Pécshez kötődéséről így ír első levelében:
"Bár én - önhibámon kívül - 1977 ősze óta nem lehetek szeretett szülővárosom lakója, holtig-pécsinek vallom magam. Apai őseim, a Ludwigok 1825 óta éltek a városban, köztük neves orvos, borkereskedő, építész. Édesanyám, dr. Nemerey Éva pedig a Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola magyar-német szakos tanára, a Nevelők Háza Irodalmi Színpadának művészeti vezetője volt, s a Pécsi Rádió magyar és német nyelvű adásainak külső munkatársa. Nagybátyámra és keresztapámra, dr. Nemerey Péter sebészorvosra és gyönyörű hangú lírai tenorra is sokan emlékeznek. Hogy engem se felejtsenek el egészen, igyekszem jelen lenni a város művészeti életében, eddig a Művészetek Háza, a Civil Közösségek Háza, a Baranya Megyei Könyvtár, a Várkonyi Nándor könyvtár , a Donátus Kör, a Janus és a Leőwey Gimnázium és a Pécsi Református Gimnázium vendégeként."

Csak még pár mondat Petrőczi Éváról (Wikipédia): Petrőczi Éva (eredeti neve: Ludwig Éva) (Pécs, 1951. április 7.) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott egyetemi docense.

Mint már említettem egy második levelet is kaptunk és ez az éppen aktuális témánkkal, a Nemzeti Casinoval, pontosabban ennek hangulatos kertjében egykoron állt híres Zsolnay eozin Kacsás-kúttal kapcsolatos:

"Kedves Régi Pécs közösség!
Szívből köszönöm a régi kacsás kút képének közlését. A téma fontosságára Pécsett élő, kedves rokonom, Baranyai Pál hívta fel a figyelmemet, az első képeket is tőle kaptam, majd megszületett, s 2008-as "Szerelmes földrajz"-portrém talán legfontosabb epizódja lett az a pár perc,amikor ezt a verset mondtam el, a Zsolnay Múzeumban.
Szeretettel küldöm, Petrőczi (Ludwig) Éva"

Petrőczi (Ludwig) Éva:
Huszonnégy eozinkacsára
- A Maróti-Zsolnay „kacsás kút” feltámadására –

Huszonnégy eozinkacsára
vágyik szemem most,
semmi másra:
színük-mozgásuk zsinatára
a szürke télben,
szivárvány-hápogásra,
hogy tőlük kapjak most, itt
biztatást, vigaszt,
mert orvvadászok gyötrik
szüntelen szárnyamat.
Végleg vérbefagy – hittem – röptöm.
Felednem kell a röpülést, örökkön
gyáva totyogásba taszítva,
azaz: fél-halálba.
De mégsem, mégsem.
Bár távol tőletek,
101 esztendős, víg madársereg,
példátokból tanulgatok feltámadást.
Tanulom, röptöm sok szilánkja
emlékezzék a suhogásra,
az íves-színes szárnyalásra,
hogy befogadj, te, pécsi ég,
te, Kékek Kékje messzeség!

És még egy ráadás! Ez a vers is az ajándokok között volt (az első levélben olvashattuk).

Petrőczi (Ludwig) Éva:
Pécsi poétikalecke
Márk Lacinak, Hamerli Antal 1939-es filmje nyomán

Nézem a filmet,
s árad a metrum.
Jól van ez így,
hisz pécsi a térkép,
pásztázgat a kis gép,
én meg a látványt – eldalolom:
Bánfai Béla (nagyszüleim optikusa),
Városi fürdő (mára csak emlék,
eozin-morzsás csobbanás-temető!),
Idrisz baba-türbe,
Jakovali Hasszán,
Ferenciek utca,
zárda a téren,
római kőtár,
Zsolnay-kút,
Káptalan utca,
vármegyeháza,
Hotel Kikelet,
francia sas,
tettyei rom
és Havihegy…
rendre peregnek a képek;
hiányzol, Városom.