BEVEZETŐ
Mivel ez egy régi pécsi történet, ezért már sok helyen olvashattunk róla. De azért lehetséges, hogy van olyan pécsi polgár aki  még nem ismeri ennek a régi szerencsétlenségnek a történetét. De aki már hallott róla lehet, hogy azért talál itt egy-két új részletet.
Az események nagyon régen történtek, de Pécs egyik legnagyobb tragédiái közé tartozik. A kellemes szórakozás helyett most csak annyit, hogy ismerd meg ezt a tragikus történetet.

Széchenyi tér és a régi Városháza
(A városháza földszintjén, a tér sarkán egy fűszerkereskedés van)

Ha napjainkban történne egy ilyen szerencsétlenség, a bulvárlapok címlapján valószínűleg "Hihetetlen tragédia a városházán" vagy"Tömeg szerencsétlenség, halottak és sebesültek a Széchenyi téren!" címmel jelennének meg másnap.

És ez akkor is így történt! A szerencsétlenség híre gyorsan terjedt az egész országban. A fővárosi lapokban is megjelent a hír és talán nem is volt olyan helyi újság egy se, amelyik ne írt volna erről a döbbenetes tragédiáról. 
Mert ez szörnyűséges tragédia volt. Több ember a helyszínen hunyt el, súlyos égési sérülésben és a sebesültek száma meg szinte hihetetlen mértékű volt.

Vasárnapi Ujság 1896. augusztus 9.
Az újságnak is fontos híre volt a pécsi szerencsétlenség

Hogyan történhetett meg ez? Mi is történt pontosan? Mi volt az oka?

1896. július 29-én történt. Szerda kora délelőtt volt, az ódon városháza szögletes tornyán az óra épp fél kilencet ütött. A téren már zajlott az élet. A Széchenyi téren lévő piacon nyüzsgött a reggeli vásárra beözönlött parasztasszonyok, kofák és vásárló cselédek tömege.

Ezen a napon különösen sok ember tartózkodott a téren, mivel éppen a hetivásár volt.

A Széchenyi téren heti vásár idején nagy a nyüzsgés

A helyszint a Pesti Napló így írta le:

"A kereskedés előtt terül el a Széchenyi tér, Pécs főpiaca, amelynek városház előtti részén a húsossátrak állanak. A városháza előtt és kapujában állandóan nagyobb néptömeg van; részben ügykereső felek, részben piaci vásáros nép, részben pedig beszélgető, kaszinózó polgárság."

Ezen a napon közgyűlésre is készült a város. A tér sarkán éppen Aidinger János, kir. tanácsos, polgármester haladt lassú léptekkel hivatala felé.

Köszl János üzlete (jobbra az első üzlet)

A városháza épületének a földszintjén a Király utca és a Széchenyi tér sarkán működött Köszl János fűszerkereskedése. Az üzlet előtt haladt el éppen Aidinger polgármester úr, amikor bekövetkezett a tragédia.
Ismét olvassuk, hogy a kor krónikása hogyan is ír erről:

"Csörömpölve váltak, omlóttak össze az üzlet vastag tükörablakai, füst tört elő az üzlet kirakataiból és ajtajából, és mintha a végitélet órája érkezett volna, ropogó rakéták és a puskapor által vele robbant üveg-, fa- és kőtárgyak röpködtek szerteszét a széles piaczon, megsebesítve mindenkit, a kit az a pusztító, égő förgeteg útjában talált. Háromszor, de lehet, hogy négyszer is ismétlődött a robbanás, mindig új meg új veszélylyel fenyegetve azokat, a kik a szerencsétlenség színhelyéről el nem menekülhettek."

Sok parasztasszony ott hagyta holmiját és a pénzét is a piacon, azonnal futottak vérezve, sebesülten, meg sem álltak míg haza nem értek.Mikor a puskapor, dinamit, rakéták és egyéb robbanékony anyagok mind felrobbantak, a tűz vette át a további rombolást. Hatalmas lángoszlopok csaptak ki az üzletből, nyaldosva a városház első emeletét is. Eddig csak jajveszékelő, siránkozó, vérző és vonagló embereket láttunk, mint valami pusztító ütközet után, aztán lassan eloszlik a puskapor füstje.

Fénykép fél órával a robbanás után

Egy budapesti lap a VASÁRNAPI UJSÁG így ír a következményekről:

"A szerencsétlenség borzalmas következményeit csak akkor lehetet látni teljességében, de ekkor még nagy veszélyben volt az épület is. A kivonuló tűzoltók vízsugarakkel sikeressen eloltották a tüzet és az üzletbe is sikerült bejutniuk ekkor derült ki milyen szörnyűség is történt. A tűzoltók a romok között a felismerhetetlenségig összeégett két hullát találtak. Az egyik az üzlet egyik inasa, a másik pedig egy 13 éves leányka volt, ki csak vásárolni volt a boltban. A sérültek száma meghaladta a kétszázat."

A súlyosabban sérülteket a Szentháromság szobra alatt kötözték be az orvosok, többen pedig a saját lábukon jutottak az irgalmas barátok közeli kórházába.

Az irgalmasok korházában 80 sebesültet kötöztek be, kik közül később ott hárman is elhunytak, két szobalány és egy munkás felesége. Így már öt emberélet esett áldozatul a robbanásban. (Összesen hét áldozata volt a robbanásnak.) Sokan voltak olyan súlyosan sebesültek is, akiknek egyes végtagjaikat amputálni kellett.

Ez a fotó is a robbanás után készült

Aidinger János polgármester maga is súlyosan megsérült, őt a légnyomás messzire elhajította és az arcából a robbanás ereje kiszakított egy darabot, ezenkívül nyakán, mellén és jobb lábán szenvedett jelentékeny sérülést. Az orvosok legalább 50 sebet számoltak meg rajta.

Aidinger János polgármester
ki maga is súlyosan megsérült a robbanásban

A helyi krónikások még több ismert személy sérülését is feljegyezték. Ludwig Ferencz orvos, éppen a kocsijáról akart leszállni, mikor a robbanás történt. Ő is, kocsisa is súlyosan megsérült.Nagyobb sérülést szenvedett Oberhammer Antal rendőrfogalmazó is.Természetesen Köszl János maga is súlyos sérülést szenvedett. Köszl János is heteken át élet és halál közt volt. Kezei nyomorékká váltak, arca is súlyosan összeégett.
Hogyan történhetett meg ez a hihetetlen eset, hogy majdnem megsemmisült a teljes városháza. Széchenyi tér legnagyobb épületében, az ódon városházában, annak is sarki üzletében emberemlékezet óta fűszerkereskedés volt. A kereskedés arról is nevezetes, hogy ott volt Pécsett a legnagyobb rakéta- és tűzijátékraktár.

Miért volt puskapor és tűzijáték rendezésére alkalmas eszköz egy fűszerkereskedésben. Egyrészt ebben a korban ez nem volt szokatlan, másrészt a pécsi szőlőhegyeken a szüretelő vendégek szórakoztatására már tradicionális szokás volt, hogy tűjátékot is tartottak. 

Egy korabeli újság cikkéből:

"A híres pécsi szőlőhegyeken képzelhető sem volt szüret a nélkül, hogy a szüretelők estenden a vendégek mulattatására egy sereg békát, golyóhányót és csillagszórót ne gyújtottak volna.
De sok vadász is lakja a nagy erdőségekkel környezett várost, így nagy keletje volt a puskapornak is."

Azonnal megindult a szigorú vizsgálat, mely a robbanás keletkezésének okát nem tudta ugyan kideríteni, de annyit megállapított, hogy a nagy robbanást csak igen sok lőpor idézhette elő, s elsődleges számítások szerint, körülbelül 40 kilogram lőpor lehetett a boltban. Többen is elmondták, hogy Köszl a Wertheim-szekrényében tartotta konyak készletét is, melyből igen gyakran hörpintgetett, s a fontosabb vevőit, a levélhordókat esetenként megkínálta. A gyanú szerint oda szokta letenni az égő szivarját is, mikor puskaport vagy konyakot vett onnan elő.

Négy nappal a szerencsétlenség előtt 5 kg puskaport vásárolt a város puskaportornyából, ezzel kívánta félre vezetni a hatóság éber figyelmét (mivel ő tudta, hogy az engedélyezett mennyiségnél többet tárol már az üzletében) úgy gondolta ezzel bizonyítja, hogy nincs már puskaporja.
Köszl János ugyan maga is súlyosan megsérült, de természetesen megindították a bűnvádi eljárást. A pécsi törvényszéken zajló tárgyaláson Köszl János nem tagadja, hogy a lőport gondatlanul kezelte, de hogy mi okozta a katasztrófát állította, hogy maga sem tudja. Azt tagadja, hogy égő szivarral kezében benyúlt a Wertheim-szekrénybe, ahol a lőport tartotta.

A pécsi törvényszéken Nagy Géza közvádló gondatlanságból okozott emberölés és súlyos testi sértés vétsége miatt kérte Köszl János megbüntetését. 

Dr. Jobszt László Köszl védője, fölmentést kért. Ártatlannak mondja védencét, mert hiszen az üzletben vásárlók, vagy az ott alkalmazott segédek is eldobhattak egy-egy égő szivart vagy cigarettát, de ha bűnös is, eléggé megszenvedett azzal, hogy nyomorék lett és tönkre ment. De a védő érveit csak részben fogadta el a törvényszék és így Köszl Jánost másfél évi fogházra ítélte.

Sorsáról később csak annyi derült ki - hogy mivel ebben a korban nagy szégyen volt az ilyen eset - Köszl János Pécsről elköltözött és elbujdosott az emberek elöl.

Az ódon várásháza elbontását már rég tervezgették és ezt a döntést a robbanás előrébb hozta. 1898. november 28-i közgyűlésen meg is született a döntés. 1905. októberében elkezdődött az építkezés és sok huza-vona és több határidő módosítás után 1907. júniusában átadták az új városházát (de ez már egy másik történet).