Nagy tsapás és rémülés Pétsen (1820)

Az 1820-as pécsi tűzvész és annak következménye azaz haszna!?

Szinte egy teljes városrész semmisült meg a tűzben.
A pécsi Budai-külváros házai a városfal keleti oldalán lévő Ágoston templomot karolták át. A zegzugos, szűk utcák, a rokonokkal közös telekre épített házai, az udvarokon felhalmozódott kazlak és tüzelőanyagok, szinte előre megjósolták a városrész sorsát, a tűzvész bekövetkeztét.

A lakosság ezzel tisztában volt, sőt az állandó tűzveszélyt ekkor még természetesnek is tekintették. Védekezésre csak egy megoldás volt, lehetőleg nem hagyták őrizetlenül a tüzet.
Mi történt 1820 március 27.-én?

A "Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1820. 1. félév" című ismeretterjesztő folyóirat pécsi tudósítója írja (korabeli eredeti szószerinti nyelvezettel):

"Pétsről. Nagy tsapás értt bennünket Martius 27-ik napján, melly az egész várost szörnyű nagy rémülésbe hozta, több százakat pedig tsendes békéjétől, s minden vagyonnyától megfosztott. A déli harangszó alig végeztetett el, midőn a harangok ismét kongani kezdettek. Ekkor már a Budai városban (így neveztetik Pétsnek a Kelet részről fekvő külső várossa) több házak a tüztől elboríthattak, melly a széltől segíttetvén olly hamar elterjedett, hogy egynéhány pillantatok alatt egész útszákat elborított. Nem volt most már se idő, se mesterség; híjába való volt minden igyekezet, melly a veszedelemnek ellent állhasson; a nagy füst, a minden felül mindent égető láng, a helyeknek és az útszáknak szűk volta, a házak sűrűsége semmi reményt sem nyújtanak a megszabadíttásra. "

A fenti képen a Tettye fennsík és alatta a Mindenszentek temploma jól felismerhető. Balra Pécs városa városfallal körülvéve és a várfalon a nyugati azaz a "Budai kapu" látszik és közelében az Szent Ágoston templom.

A korabeli tudósítások szerint reménytelen helyzetben volt a lakosság. A Magyarkurir írta:

"Mit volt tennünk? —
rémüléssel néztük a tűz kegyetlenségét sajnálkodnunk inkább, mint segittenünk lehetett, annyival is inkább, hogy egyszerre 20, 25 házak is lángban voltak, pedig több útszákban , sokszor olly meszszire egymástól, hogy többekkel megtörtént, hogy midőn ök a más házának meg szabadíttásán igyekeztek, akkor a megokét mindenekkel együtt elvesztették. "

A tűztől megriadt emberektől rendszerint nem tellett többre, minthogy gyermekeiket, öregeiket, betegeiket az utcára menekítették, a jószágot az istállóból, ólakból kieresztették. A roppant gyorsan terjedő tüzek esetén a házban lévő ingóságok mentése majdnem lehetetlen volt, mert az utcán, vagy udvaron ugyanúgy a tűz martalékává lettek, mint a házban.

Mi táplálta a tüzet?
A zsúfoltság, a keskeny utcák és az égő anyagok felhalmozása és használata. A vályogból és fából épült szalmafedeles házak nagyon tűzveszélyesek voltak (még a zsindelyfedés is jobb volt mint a szalma).
Sok háznak még kéménye sem volt, ezért a hatóságok szorgalmazták a kémények építését. Téglára azonban az emberek jelentős hányada nem költött, így a deszkából, vesszőfonatból készített, sárral tapasztott kémények rendszerint többet ártottak, mint használtak, mert csak az emberek veszélyérzetét csökkentették, de a tűzveszélyt nem hárították el.

Ahhoz, hogy valódi elképzelésünk lehessen arról, milyen volt egy kispolgári lakás 1820 körül:
Korabeli forrásokból tudjuk, hogy ezeknek a kispolgároknak a házai földszintesek és fehérre meszeltek voltak. Fehér volt a helyiségek fala is, mennyezetük pedig fából készült. A szobák kicsi ablakait a rossz közbiztonság miatt vasrács védte, zsalugáter, vagy egyszerű fatábla árnyékolta. Bútorzatuk rendszerint az asztalt két oldalról ölelő sarokpadból, néhány faszékből, esetleg fiókos almáriumból állott. Ezeket egészítette ki két vagy három ágy, a szükséges ágyneművel.
A konyha mindegyik házban nyitott volt. Egyik fele bolthajtással készült; erre volt ráépítve esetenként a kémény, előtte volt a tűzhely, benne nagy kemence a kenyérsütéshez, oldalt pedig a kisebb a sült tészták elkészítéséhez. A konyhákban az asztalon, almáriumon, edénytartó falitékán kívül mindenütt volt egy-egy rézbogrács, tepsi, 2-3 vasserpenyő, és különböző rendeltetésű cserépedény.

Mi lehetett ennek a tragikus tűzvésznek az elindítója?
Egyszerű a válasz, nem tartották be az ekkor szokásos íratlan tűzvédelmi szabályát, nem hagyunk őrizetlenül tüzet. A város vezetői a tűz kirobbanásának okát kivizsgálták és a következőkben összegezték:
Egy kisbirtokos kiment családjával együtt romos házából, hogy szőlőjében dolgozzék és távozás előtt a frissen levágott, nedves tűzifát szárítás céljából a kemence közelébe tette. Távollétében váratlanul igen erős szél támadt, a rosszul szigetelt házban huzat keletkezett és előbb a fa, azután a ház borult lángba. Miután az egyre erősödő szél a lángokat és az izzó pernyét szétszórta, azok növekvő erejének a szalmatetős házak lakói nem tudtak ellenállni.

Döbbenetes látvány lehetett ez a tűvész. Talán hihetetlen, de a korabeli leírások szerint fél óra leforgása alatt megsemmisült szinte az egész városrész. Elhamvadt 107 ház 96 istálló, több nyaraló (ez akkor a város széle, külterület volt) és két nagy csűr. Sokan mindenüket elvesztették, a "szerencsések" elszegényedtek. Ez a hatalmas tűz 20-25 házat perzselt fel egyszerre és haladva a szél segítségével hamuvá lett a Budai külváros. A szörnyű tűzvihar ellenére szerencsére csak egy haláleset történt, egy asszony a füstben megfulladt és megégett.

A tűzvész méretére jellemző adat, hogy miután abban az időben ezernégyszáz-egynéhány lakóház volt Pécsett, gyakorlatilag a város egytizede leégett.

A fenn maradt iratokból ismerjük a károsult 107 háztulajdonos és 25 zsellér nevét és nemzetiségét. A Budai külvárosban bosnyákok, magyarok és németek laktak.
Az óriási pusztulás láttán megmozdult a társadalom. Király József püspök és a Pécsi Káptalan 1000-1000 forint gyorssegélyt, a város pedig Letitz nevű erdejéből ingyen épületfát adott. A Siklósi- és a Szigeti-külváros, továbbá néhány baranyai község és járás pénzt, élelmiszert; Eszék, Zombor, Pest, Nagyszombat stb. városok pedig pénzt juttattak a károsultaknak.

A város 1864-ben hálából Király József emlékére a város fő utcáját a püspökről nevezte el. 

A Budai-külváros nem az egyedüli települése az országnak, ahol tűzvész nyitott utat az új településfejlesztési elképzeléseknek. Szokatlanul hangzik, de a városnak "haszna" is származott a tűzvészből. Tűzvész alkalmából a budai külváros véletlenül egy egyenes, szabályos utcához jutott. Ez a mai Zsolnay Vilmos-utca.

Pécs Budai külváros 1801 évi térkép részlete
és a kiegyenesedett Zsolnay u. nyomvonala

Mi indította a város arra, hogy egy új utca nyomvonalat jelöljön ki?
Az akkori Harangöntő utca keleti sarkán Mihály András turonyi uradalmi tisztviselő leégett háza állt, melynek helyén 5 új sarokházat akart építeni derékszögben, de ezt csak úgy tehette meg, ha a városi teleksávra építési engedélyt kér, mivel a leégett régi házsor az utcán végig ferde irányú, befelé hajló félhold alakú volt. Ezt szerette volna módosítatni az 5 új ház telkének kialakítása érdekében.

A turonyi kasznár kérelme arra az elhatározásra ösztönözte a várost, hogy az egész városi telek sávot olcsón eladja a háztulajdonosoknak egy kikötéssel, hogy valamennyien az így kialakult új vonalban tartoznak házaikat fölépíteni. Az akkori Balokányi utca (azóta Duna u., majd Pálya u.), jelenleg Zsolnay Vilmos utca pedig kiegyenesedett, vagy miként a hivatalos írás mondja: "formás egyenes rendbe állétatott".

Így alakult ki a Budai városrészből induló Zsolnay Vilmos utca - Budai vámig tartó - nyílegyenes nyomvonala.

Pécsi tűzoltók gyakorlata és közben egy kis fotózkodás (fotó:1888 )

A pécsi tűzoltóság létrejöttéről nagyon röviden:
1870. október 9-én alapító és tisztségválasztó közgyűléssel létrejött a pécsi torna- és tűzoltóegylet. A pécsi tűzoltók kisebb megingások ellenére folyamatosan ellátták önként vállalt hivatásukat. Az egylet anyagi helyzete, főleg a tornászrészre szentelt jelentősebb kiadások miatt, egyre rosszabb lett. A feladatok növekedtek, mivel sűrűbben keletkeztek a tűzesetek. A felszerelésekre nem volt elegendő pénz, a tűzoltói létszám mindezek miatt is csökkent. 

A tűzoltó főparancsnok 1882-ben lemondott. A pécsi torna- és tűzoltóegylet közgyűlése 1883-ban kimondta az egylet megszűnését. Kialakult az elképzelhetetlen helyzet: a harmincezer fős lakossággal rendelkező Pécs városának egyáltalán nincs tűzoltósága. 1886. október 11-én újjászervezték a pécsi tűzoltóságot, és ennek keretében megalakították a kilencfős fizetéses tűzoltóságot. A fizetéses tűzoltóság kisegítésére pedig a határozat huszonnégy fős önkéntes tűzoltóság szervezését írta elő. 

Pécs tűzvédelmének történetében is jelentős esemény volt 1887. június 7., amikor a Zsolnay-gyári tűzoltóság megalakult. 

1887-ben megalakult a Zsolnay gyári önkéntes tűzoltóság

Baranya vármegye és Pécs tűzoltóságának életében 1907 szeptembere kiemelkedő jelentőségű volt. A pécsi tűzoltóság új laktanyája elkészült, és annak ünnepélyes keretek között történt átadására 1907. szeptember 8-án került sor.

Az 1907-ben átadott pécsi tűzoltólaktanya udvara felől (fotó 1915-1918 körül)

Az új tűzoltó laktanya a Siklósi ország úton (napjainkban Rákóczi út) épült fel. A Kórház tér közeli tűzoltóság sok-sok évtizeden át itt működött.

Gyürüs Lajos (Régi Pécs)

Felhasznált források:
Arcanum Digitális Adatbázis
( Nemzeti Újság, Magyar Kurir, Kincses Kalendárium, Dunántúl, Honismeret ) 
Dr. Szabó Károly: Pécs tűzvédelmének kialakulása