Az uránbányász képeslapja
Érdekes pécsi történet - Egy uránbányász és egy képeslap története
Valahol az internet zegzugos világában egy régi pécsi képeslapot találtam, amely nem tűnt különösen izgalmasnak, de a hátlapra írt ákombákom betűkre felfigyeltem.
Történetünk egyik szereplője, a képeslap
Amikor a képeslap szövegét kibogarásztam, a hátlapra írt pár sorban egy fiatalember sorsának kedves emberi történetét láttam kibontakozni. Ez késztetett arra, hogy megírjam ezt a kis sztorit.
Az épülő Uránváros látképe
1962-ben járunk. Uránváros építése mindössze hat éve tart, de az első Hajnóczy utcai és a Körösi Csoma utcai házak már benépesültek. A városrész építése 1956-ban kezdődött. Eleinte mindenki úgy tudta a pécsi bauxitbánya dolgozóinak épülnek a lakások. Az 1956-os forradalom viszont elsöpörte ezt a hazug propagandát.
Hajnóczy utca 1959-ben
1956 október 23.-a után csak egy rövid ideig működő sajtószabadság alatt, egy pécsi újságíró által született meg a következő mondat:
"Ismeretes például, hogy Pécs közelében uránbánya működik, de mindeddig tiltották, hogy erről írjunk, sőt arra akartak kötelezni bennünket, hogy ha a bányával kapcsolatban valamilyen közlemény közlése elkerülhetetlen, a "bauxitbánya" megjelölést használjuk".
A forradalom után már egyértelmű volt, Pécs mellett uránércet bányásznak. A köznyelvben ezek után már Uránváros néven emlegették az épülő új városrészt, de hivatalosan - még évtizedekig - Újmecsekalja volt a neve.
Uránbánya - Bányaüzem bejárata, porta, akna torony, iroda épület
A városrészben - a sokak által ismert Olympia étterem mögött - munkásszálló is épült a Pécsett munkát vállaló bányászok számára.
Az ország minden pontjáról jönnek munkások, így sokan az Alföldről is. Az akkori fiatalokat csábította a jó kereseti lehetőség, bár valószínűleg nem sejtették, hogy ezt csak kemény fizikai munkával lehet megszerezni. Nem is bírta mindenki, volt aki egy-két hónap után tovább állt.
A képeslap írója, a történetünk főhőse is az Alföldről, a Tisza partjáról érkezett Pécsre. A fiatalember egy képeslapot akart hazaküldeni a munkásszállóról.
Lelki szemeimmel láttam, hogy nagy igyekezettel, a betűkkel erősen megküzdve, az írásra koncentrálva fogalmazza meg üzenetét, majd a címzést is odakanyarítja. Az eredményt látva elmondhatjuk, hogy amilyen helyesírási hibát el lehet követni, azt ő elkövette. Még egy sort sem sikerült egyenesen megírni, pedig biztos vagyok benne, hogy lassan és odafigyelve formálta a betűket, de hát az ő munkáskeze nem akart engedelmeskedni. De végül is megírta a hazaiaknak szánt üzenetét.
Uránbányászok az 1960-as években
Senki ne értse félre, a fiatalember igyekezetét becsülöm, ő csak pár sort akart haza küldeni a szeretteinek.
De nem sikerült! Ijedten vette észre, hibázott!
Nagy igyekezetében még a címzést is elrontotta. Saját magának - a munkásszállóra - címezte meg a képeslapot. Nem dobta ki az elrontott üdvözlőlapot, talán sajnálta a szép képet, majd megmutatja otthon, ha haza megy látogatóba.
Mi volt a képeslap szövege (ha nem sikerült elolvasni):
"It lakom az elsö épületbe
enékaképneka másikoldalán
csakezazértroszmermem
atiszapartjánvan"
Mit szeretett volna írni?
Itt lakom az első épületben, ennek a képeslapnak a másik oldalán látható. Csak ez azért rossz itt, mert nem a Tisza partján van.
Az elrontott lapot nem dobta a szemétbe, így a képeslap és ez a kis történet is fennmaradt az utókornak, a mi örömünkre és nem a helyesírás miatt. A sorok mögött én egy jó érzésű, kedves fiatalembert látok, akinek hiányzik az otthona.
Milyen lehetett az 1960-as években egy munkásszálló?
A szénbányászat mellett elindult a ércbányászat is. Sok munkáskézre van szüksége a városnak. Az 1960-as évek elején jól jött egy kis reklám a munkások toborzásához.
1963-ban született újságcikk címe: "A MUNKÁSHOTELBEN"
- KÉREM a szobakulcsom!
A portás hátranyúl és leemeli az ezüstösen csillogó kulcsok közül a „kedves vendégét” A férfi pedig elindul a lila-kockás folyosón, majd elnyelik lépteit a puha szőnyegek. A hallban a dísznövények között elhelyezett asztaloknál a reggeli lapokat olvassák, a tükrös-fényes borbélyüzletben felesleges szakállaktól szabadulnak meg. Az első emeleten éppen nyit a presszó, forró kávéillat úszik a bordó huzatú székek, a festményekkel dekorált falak között. A tv-szobában a „Sátán temploma” című filmen izgul a nézősereg, a társalgóban fehér kaucsuklabda járja táncát. Egy másik szobában a színpad most üres, csak a pianínó, a kövér hasú dob, a szaxofon rézujjai álmosodnak a tegnap esti tánccsata után.
Ha valaki azt hinné, hogy egy fővárosi szálloda életéből lestem el pillanatokat, tévedne. Mindez a pécsi ércbányászok újmecsekaljai szállásán történik délelőtt tíz órakor.
Az étterem előtt fiatalemberrel akadok össze, Császár Ferenc főcsatlóssal.
- Általában a koszt is jó, reggelire például ma pácolt sonka volt kávéval. Ebédre három fogásból lehet választani, vacsorára szintén meleg étel kerül a tányérba, s ami nagyon helyes: éjfélig kiszolgálnak bennünket.
A harmadik emeleten lakószobába nyitok be. Kiss György Béla csillés éppen holmijait rakosgatja a bőrhuzatú rekamién.
- Hatvankettő óta lakom itt és elégedett vagyok az ellátással - mondja - bár most össze kell szorulnunk, hatan vagyunk egy szobában.
- A magnó és a rádió a magáé?
- Nem, én inkább olvasni szeretek. Nagyon sok könyvem van.
- Mit fizet itt a lakásért, az ebédért?
- Hat forint hatvanért biztosítják a háromszori étkezést, a lakásért száztól-száznegyvenig fizetnek általában. Az ágyneműt? . . . A szálló adja.
Igen, természetesen, ők is mosatják . . . Hogy együtt m ennyibe kerül az ellátás? Havonta háromszázötvenbe. A kereset?
- Átlagban két és félezer....
A földszinten Peti László gondnokkal és Németh István politikai felelőssel beszélgetek. Azt mondják: a szabóság és a borbélyüzlet m ellett cipészműhelyt is szeretnének nyittatni, igény van rá. Jó lenne a tetőteraszt kiképezni, zuhanyozókkal, s nyugágyakkal felszerelni. Nem kerülne többe 80 ezernél. A bányászoknak sok napfény kell.
Nagy problémát okoz a garázshiány. Autók és ötven-hatvan motor parkol mindennap a szálló előtt, s a rendőrség most betiltotta. Sajnos, akik tervezték, még nem gondoltak arra, hogy garázsra is szükség lesz a munkásszállásoknál.
BE KELL VALLANI őszintén, sokan nem gondoltak erre, mint ahogyan arra sem: a hatvanas években így fognak élni bányász fiataljaink.
Gondolom elég egyértelmű, hogy ez egy propaganda írás, amely azt sugallta, gyertek uránbányásznak, jó körülmények várnak.
Valóban ilyen csodálatos volt az ércbányász munkásszállón élni, kényelemben és luxus körülmények között ahol a legnagyobb gond az, hogy kevés a garázs?
Aki nem hiszi, járjon utána . . . . . .
Gyürüs Lajos (Régi Pécs)
Fényképet forrrása: "Régi Pécs" fényképgyűjtemény
