Ha kivisznek a Surányiba . . . .

Családunk érdekes, sokszor titokzatos történeteiről beszélgetünk. Családi históriák során sok ismert név kerül elő, így családunk egyik kedves ismerőse, Dénes Gizella pécsi írónő neve is. Gizi néni - én így ismertem - sok családi anekdota szereplője.

Az öreg ház, ahol a történet kezdődik

A Pécs közeli Mecsekjánosi templomának egyik oldalán a plébánia áll, ahol hosszú évekig Dénes Gizella írónő lakott (Takács István plébános az írónő nagybátyja volt). A templom másik oldalán pedig a környék legrégebbi háza állt. A 19. században a Batthyány család erdőhivatala volt, a 20. században pedig már Hering-ház néven említették. Ez volt családunk rejtelmes történeteinek egyik forrása. Nem mindennapi személyek laktak ebben az öreg házban, például a hagyomány szerint 1849-ben Batthyány Kázmér innen menekült Törökországba.

Az öreg ház színes múltjához tartozik, hogy egy híres pécsi író rövid ideig itt töltötte gyerekkorát. Mikor társalgás közben ez is szóba került, édesanyámnak felcsillant a szeme és megkérdezte:
- Tudod-e ha kivisznek a Surányiba, akkor hová visznek?
Egy távoli gyermekkori emlékkép derengett fel. Igen, ezt már hallottam!

De honnan is ered és hogyan szól ez az egyedi pécsi szólás?

Igyekeztem megtalálni az eredeti idézetet, de kiderült, ennek a csak Pécsett hallható szólásnak több változata is létezik. A mondással kapcsolatban két pécsi írótól kaptam választ.
- Tüskés Tibor egyik művében olvastam, ha valaki meghalt "Ahogy Pécsett mondják — kiköltözött a Surányiba". De egy másik írásában olvasott változat talán jobban elterjedt a pécsi lakosok körében "Aki itt meghal, azt kiviszik a Surányiba".
- Hunyady József pécsi író finomabban fogalmazott, mert ő így írta: "Anyám meg apám sírja a Surányi-kertben van."

Pécsi lakosok sok évtizeden át a temetőt Surányinak nevezték! De miért?

Van akinek eszébe juthat, hogy egy híres pécsi író neve Surányi, Surányi Miklós. Neki lehet valami köze a temető nevéhez? Igen van!
A történet pécsi, de Mecsekjánosiban kezdődött. A már említett öregházban Surányi Kálmán erdőfelügyelő és családja élt egy rövid ideig. Ekkor az erdőfelügyelő első szülött gyermeke, Surányi Miklós - a híressé vált pécsi író - tizenegyéves volt.

Ez a családi anekdota több generáción keresztül is fennmaradt, de Dénes Gizella írónő tollából bontakozik ki a valós történet.

Dénes Gizella írónő

1938 június 19 -én jelent meg Dénes Gizella: A Mester nyomában című visszaemlékezése, ebből idézek pár részletet:

"Egy völgybe rejtett, szűk kis faluban, plébános-nagybátyám házában éltem akkor. Nagybátyám fölemelte kezét a papírról, kicsit átnézett a lomba rakott könyvein, valahová igen messzire, aztán így szólt:
- Jól ismertem én Surányi Miklóst! Micsoda ember volt a nagybátyja, a sásdi plébános! Olyan papok ma már alig vannak. Különben Surányi itt is lakott, ebben a faluban. Apja gazdatiszt volt. Surányi akkor tizenegy-tizenkét éves lehetett."

"Ott, a faluban, abban a házban, ahol valamikor Surányi Miklós gyerekeskedett, két karcsú fenyőfa áll. Még az egykori Batthyány-birtok jószágigazgatójának házát őrizték. Később Surányiék is abban a házban laktak. "

Dénes Gizella 1923-ban pécsi újságíró lett. Ezekre az évekre emlékezve írta:
"Egyik szerkesztő, ott, Pécsen, mondta nekem egy délután:
- Akar-e végre egy eleven, fővárosi írót látni? Nagy írót? Híres írót? Amilyen maga is szeretne lenni? Ha akar, akkor jöjjön be délután a kávéházba, bemutatom Surányi Miklósnak."

Surányi Miklós író

Dénes Gizella örült is, meg nem is a találkozás lehetőségének. Szerette volna elmesélni mindazt, amit a pap nagybátyjától hallott, de érezte erre egy kávéházi beszélgetés nem alkalmas. Úgy döntött a találkozó helyett, egy riport miatt a város legnagyobb kertészetébe megy. A kertészet alig pár méterre van a temetőtől, ahol Surányi Miklós szülei laktak, az igazgatói házban. Az 1920-as évek elején Surányi Kálmán Mecsekjánosiból elköltözött és elvállalta a pécsi temető irányítását.
Dénes Gizella elhatározta, hogy a híres író szüleinek otthonában akar találkozni a híres íróval.

Ezután a történetben több érdekes fordulat következik be. Beszélget Surányi Miklós szüleivel és ott a temetőben Surányi Miklóssal is találkozik, de ne kalandozzunk el, mert a kérdés az, hogy a "kiviszik a Surányiba" szólás honnan ered.

Gondolom a történet folyamán már kiderült, hogy Surányi Kálmán (1852-1926) volt a temető "névadója". Pécsett fogalommá vált "Surányi bácsi", a városi köztemető felügyelője. Miért volt város szerte Surányi bácsi kedvelt polgár?
Erről az egyik helyi újság így ír:

"A jó Surányi bácsineve szorosan összeforrott a központi temetővel, amelynek évtizedek alatt gondos felügyelője volt. Ez a népszerűség volt az oka, hogy a központi temetőt lassan úgy kezdték emlegetni, mint Surányi-telepet és ez az elnevezés meg is maradt a nép ajkán. "

És ez valóban így volt, hiszen Surányi Kálmán 1926-ban Budapesten hunyt el, de ezek után még évtizedekig  fenn maradt emléke. Az idők során lassan kikopott a pécsi polgárok emlékezetéből ez a pécsi szólás: "kiviszik a Surányiba". 

Gyürüs Lajos (Régi Pécs)