2018. júl 29.

Egy pécsi órásmester rejtelmes élete

írta: Régi Pécs
Egy pécsi órásmester rejtelmes élete

A "Régi Pécs" facebook oldalon egy Jókai teret ábrázoló régi fényképhez írt hozzászólás:
"Itt volt valamelyik épületben Zajonc Pál órásműhelye, aztán átköltözött az utca túloldalára. (Vagy onnan ide, arra már nem emlékszem, hogy melyik volt később.) A Jókai "köz" északi vagy déli oldalán volt?"

Igyekeztem utánajárni, hol is volt az órásüzlet. Valóban átköltözött az egyik oldalról, a másikra? Természetesen ez nem olyan érdekes téma amiről írtam volna, csak a kíváncsiság hajtott. 

De magam is meglepődtem, mert a kutakodás eredménye egészen más lett, egy különleges, izgalmas élettörténetet találtam.

Nem akármilyen élete volt a derék órásmesternek. Nem túlzás, Zajonc Pál élettörténete egyben maga a 20. század első felének történelme

Korosabb pécsieknek biztosan ismerősen cseng Zajonc Pál órásmester neve.

Ha belépünk egy régi órásüzletbe mely egyben egy kis műhely is, szinte megfoghatatlan nyugalmat érzünk. A falakon, a vitrinekben ketyegő szerkezetek hangja betölti a helyiséget, ám nem zavar, inkább békességet sugároz. Egy ilyen helyen nem számítunk izgalmas történetekre és mégis az órásmesternek kalandos, viharos, több esetben  életveszélyes helyzetekkel teli élettörténetét itt ismerhetjük meg.
Ez egy kivételes históriaZajonc Pál órásmester meglepő fordulatokkal teli izgalmas élete.

1969_zajonc_orasmester_5_europhoto_cegtabla.jpg

Zajonc mester pécsi tüke volt? Aki az 1950-es vagy 1960-as években járt üzletében és találkozott vele és úgy gondolta ismeri az órásmestert, úgy képzelem a válasza igen lenne. De ezt nem alaptalanul feltételezné, hiszen sok évtizede Pécs megbecsült polgára az idős órásmester. De mégsem pécsi születésű, sőt ennél is meglepőbb a válasz.

Hamarosan kibomlik ez a meghökkentő történet.

Dunántúli Napló 1969. június 20.-i példányában egy a Jókai téri órásüzletben lezajlott történetről lehetett olvasni, mely egy véletlen találkozásról szólt. Sokan ekkor ismerhették meg az órásmester titokzatos múltjának egy kis szeletét.
Az újságban megjelent történet arról szólt, hogyan sikerült 58 év után találkozni a testvérével. Sokan olvashatták az írást, de valószínűleg nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a történetnek és így lassan feledésbe is merült. 

1969-06-20_talalkozas_otvennyolc_ev_utan_dunantuli_naplo.jpg

Részlet az újságcikkből:

"1969 májusában egy szovjet turistacsoport betévedt Zajonc Pál órásmester kis üzletébe Pécsett, a Jókai téren.
- Mindjárt megismertem őket, hogy az egyik örmény, a másik kettő grúz. Mondtam is nekik, ti biztosan kaukázusiak vagytok — emlékezik vissza Zajonc Pál, amikor arra kérem, mesélje el, hogyan találtak egymásra egy emberöltő után.
- Azt is elmondtam nekik, hogy a családom Bakuban él, de 1939 óta nem tudok róluk, azóta nem írnak. Gondolkodtak egy kicsit, aztán kisütötték, hogy él náluk egy futballbíró, azt Zajoncnak hívják, de a keresztnevére nem emlékeznek. Megígérték, hogy felkeresik Bakuban Boriszt — mert a csoportban aztán akadt olyan, aki tudta a keresztnevet is, hiszen futballista volt és elmondják neki pécsi találkozásukat."

Eltelt több hónap, de levél bizony nem jött a Szovjetunióból.

Októberben újra jött egy ember az üzletbe, oroszul köszönt, én meg oroszul válaszoltam. Kért egy óraszíjat, aztán arról faggatott, hogyan tudok ilyen jól oroszul. Erre már elmondtam neki is, hogy orosz vagyok én, csak a háborúk után itt maradtam Magyarországon. Ez az ember meg a bakui rendőrség vezetője volt. Elvitte a címemet és biztosított, hogy meglesz a testvérem, olyan nincs, hogy ő ne nyomoztassa ki, hol van.

- Decemberig megint csak nem járt mifelénk a postás. Betegen feküdtem, harminckilenc fokos lázban, amikor egyszer csak sürgönyt kapok. Bakuból.
Gondoltam, mi áll benne, de hát én nem tudtam olvasni. A feleségem meg nem értette, mert latin betűkkel írt orosz szöveg volt.
Pár nap múlva, amikor jobban lettem, akkor olvastam csak el: "Élek. Egészséges vagyok. Adj életjelt magadról. Címem és telefonszámom itt küldöm. Csókol öcséd, Borisz."

Akkor aztán telefon telefont követett, levél levelet, és június harmadikán megérkezett Ferihegyre Borisz. Elmondta, hogy az újságban olvasta a bakui rendőrség vezetője cikkét, aki leírta milyen szépen beszélt ötvenhét éves távoliét után Magyarországon egy öreg órásmester, és keresi az öccsét.

1969_zajonc_orasmester_2b_europhoto.jpg

"Pál és Borisz még a fényképeiket is kicserélték, hogy felismerjék egymást a repülőtéren. Amikor a pécsi kis órás műhelyben egymás mellett látom őket, feleslegesnek érzem a képet. Nagyon hasonlítanák egymásra. Markáns, kissé szegletes 'arc, szúrós szemöldök és meleg, barátságos tekintet. A hetvennyolc éves órás teltebb, talán hatvannak látszik, az ötvennyolc éves Borisz pedig alig negyvennek, itt-ott őszül a haja, de még fekete."

Hogyan került Bakuból Zajonc úr Pécsre?

Zajonc Pál órásmester 1891-ben Azerbajdzsáni, Bakuban született, Pavel Bencionovics Zajonc néven (más forrás szerint Pavel Berdichevsky Zajonc néven) Itt töltötte gyermekkorát és az órásmesterséget is itt tanulta ki.
1911-ben húszéves korában katonai behívóparancsot kapott a fiatal bakui órás-segéd. Az I. világháború kitörésekor frontra küldték és még 1914 őszén fogságba is esett. Magyarországra, Pécsre szállították hadifogolymunkára és így ismerkedhetett meg egy pécsi kislánnyal, későbbi feleségével.

Úgy döntött Magyarországon marad és itt telepedik le. 1917-ben szakmájában csak Mohácson tudott elhelyezkedni, de előtte már több helyen is dolgozott rövid ideig.

1921-ben eljött a nagy nap, megnősült, feleségül vette magyar szerelmét, Faragó Ilonkát. Ettől az évtől kezdődően már Pécsett dolgozott mint órásmester.

Élték a fiatal házasok gondtalan boldog életét, de egy váratlan esemény miatt ennek hamarosan vége szakadt.

1926-ban Zajonc Pált kiutasították az országból és Jugoszláviában volt kénytelen öt évig száműzöttként élni. A kiutasítás pontos okáról nincs információm. Felesége Pécsett maradt. Arról, hogy az ifjú házasok hogyan vészelték át ezeket az éveket, Ilonka Pécsett, Pál pedig valahol Jugoszláviában, nem sikerült kideríteni.

A korabeli pécsi képviselők kijárták a belügyminiszternél, hogy Zajonc Pál visszakerülhessen családjához. Így végül is 1930-ban az órásmester visszatérhetett Pécsre.

1969_zajonc_orasmester_6b_europhoto_x.jpg

A Zajonc házaspár ismét csendesen, békességben élhette pécsi hétköznapjait.

Közben 1939-ben családjával megszűnt a kapcsolata  - mesélte szomorúan az órásmester. Későbbi években - amikor úgy gondolta már írhat - nagyon elkeserítette és nem értette, hogy az általa ismert Bakui címre írt leveire, miért nem kapott soha választ. 

Miért szakadt meg családjával a kapcsolata?
A magyarázat egyszerű és jellemző egy diktatórikus rendszerre, a kommunista Szovjetunióra. Erről az idős órásmester mesélt. 1939-ben megjelent egy hirdetmény az utcákon, "Aki fiával, testvérével, rokonával külföldre levelez, szigorú büntetésben részesül" - szólt a fenyegető üzenet. Így történt meg, hogy apjuk fájó szívvel írta a következőket: "Édes fiam, ne írj nekünk többet!"

Zajonc Pál abban reménykedett, hogy az 1926 évi kiutasítása és a megszakadt családi kapcsolat után már semmi csapás nem érheti, de sajnos nagyot tévedett.

1941. július 15-én megindult a magyar állampolgárságukat igazolni nem tudó zsidók összegyűjtése, kiutasítása és kitelepítése. Zajonc Pált több ezer sorstársával egyetemben Kamenec Podolskba deportálták. 

Ott Kamenec Podolskba, sok ezer zsidó pusztult el, de Zajonc Pál orosz nyelv tudása segítségével megmenekült. Visszaszökött Magyarországra, de nem jöhetett Pécsre (szökevény volt), Budapesten bujkált két és fél évig.

1944 nyarán másodszor is elérte a magyar zsidók sorsatöbb száz- és százezer magyar deportálttal együtt, őt is Auschwitzba hurcolták.

Úgy látszik Zajonc Pálra "odafent" nagyon vigyáztak, mivel ami oly kevés embernek sikerült, az auschwitzi poklot is túlélte. 1945 április másodikán jött vissza Pécsre. Bár inkább azt kell írni hazavánszorgott, mivel elképzelhetetlenül lesoványodva, 38 kilósan érkezett Pécsre.

1954-ben kapta meg a magyar állampolgárságot és valószínűleg ekkor magyarosította a Pável keresztnevét, Pálra. Ezekben az években Pécsett, a Munkácsy Mihály utca 20. alatt lakott feleségével és újra órásmesterként gyógyította a beteg órákat. 

De folytassuk az 1969-es történetet ott, hogy 58 év után találkozott a két testvér. Ha nem szakad el a bakui rendőrség vezetőjének az óraszíja Pécsett, talán sose találkoznak. De valójában csak most találkoztak először, hiszen az órásmester bakui testvére Borisz, húsz évvel fiatalabb, amikor ő született, akkor hívták be Pávelt katonai szolgálatra.

1969_zajonc_orasmester_4b_europhoto.jpg

Borisz Bakuban maradt. 18 évig Baku ismert futball bírója volt, 1968-ban a bírók oktatója egész Azerbajdzsánban. Ő meséli el, hogy édesanyjuk volt az egyetlen, aki érezte, hogy legidősebb fia él. Kilencvenöt éves koráig várta az életjelt, 1965-ben halt meg. Volt még három testvérük, de kettőt a háborúban kivégeztek, egy pedig szívbetegségben halt meg.

A Zajonc testvérek megegyeztek abban, hogy pár hónap múlva Pál (Pável) meglátogatja rokonait, közel hatvan év után haza utazik Bakuba.

1969 június, részlet egy Zajonc Pálról szóló újságcikkből:

"Az üzletben méltóságos ketyegés. Csönd. Zajonc Pál dolgozik, Borisz pedig ott ül az ügyfelek részére fenntartott széken. Sokan járnak ide, régi, ismert mester Pécsett az öreg. Amikor elkészül egy-egy órával, kis szünetet tart, aztán megkérdezi testvérét:
- Hogyan is jutok el én a Seremetyevói repülőtérről Bakuba?
- Hát átmész a Glukovóira, aztán odarepülsz. Naponta öt járat van, nem kell sokat várni."

Az utazás közeledtét az alábbi, a helyi újságban megjelent apróhirdetés jelezte.

1970-04-18_aprohirdetes_kuldfoldre_utazik.jpg 

Úgy látszik a tervezettnél több hónappal később, de elutazik az öreg órásmester, a fenti többször megjelent újság hirdetésben olvasható: "május 1-ig" Szülőföldjére 1970. májusában utazott. A repülőtéren harminchat rokona várta, akik erre az alkalomra külön autóbuszt is béreltek. 

baku_repuloter_1970.jpgBaku repülőtér 1970-ben, ide érkezett Zajonc Pál a pécsi órásmester

Tudjuk, hogy hiába írt levelet az órásmester a családjának, de nem ők nem válaszoltak. Arra, hogy miért csak Bakuban kapta meg a választ.

Baku az 1910-es években az Orosz Birodalom egyik közigazgatási központja volt, de még csak egy vidéki kisváros 150 ezer körüli lakossal. 1918-ban létrejött a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság és Baku Azerbajdzsán fővárosa lett. Az 1970-es évekre a főváros lakóinak száma egymillió fölé emelkedett, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy híres olajvárossá vált.

baku_1910_k_es_1970_korul.jpgBaku 1910 körül    és     1970 körül 

A fejlődéssel együtt járt a város egyes részeinek szanálása és új épületek építése. Zajonc Pál régi szülőházát is elbontották, helyén emeletes lakóépület emelkedik. Ezért nem kapta meg családja a Magyarországi küldeményeket.

Most a történet vége felé azon gondolkodom, emlékszik még valaki a Zajonc Pálra, de egy-két bizonyítékot találok arra, hogy igen! Olvasom a "Szombat" című internetes (zsidó) újságban (2011.08.29.) Schweitzer Gábor tollából:

"A történelem – különösön a háborúk története – gyermekkoromban igencsak érdekelt.
Kisiskolásként annyit pontosan tudtam – ha sokkal többet nem is –, hogy az első világháború idején Magyarország és Oroszország egymás ellen harcoltak. Élt még ekkoriban a pécsi hitközségnek két megbecsült tagja, Hirsch bácsi és Zajonc bácsi, akik katonaként részt vettek az első világháborúban. Míg a szálfaegyenes Hirsch bácsi magyar huszárként harcolt, addig a köpcös – s ha jól tudom, bakui születésű – Zajonc bácsi a cári hadsereg katonájaként került 1914-ben magyar hadifogságba. Nem igazán tudtam felfogni, illetve megérteni, hogy a nagy világháborúban a zsidók egymással szembenálló hadseregben harcoltak: egyik a királyért, másik pedig a cárért."

Végezetül még egy kis színes történet! Deák László "Pécsi napló" című írásából, aki egy barátjának régi történetét jegyezte le.

"Szegény néhai barátom mesélte, hogy egykor, midőn karórája elromlott, indult megjavíttatni, s belépve Zajonc Pál órásmester műhelyébe, hallotta még az ajtó feletti harang csendülését, látta még, ahogy a mester a szemébe csíptetett nagyítóján át rátekint, de ugyanebben a másodpercben a föld megnyílt, s Zajonc Pál székestől, szerszámostól a mélybe zuhanva eltűnt a szeme elől."

A fenti emlékkép valós, vagy csak a fantázia szülötte? Erre nem találtam bizonyítékot, de kitudja? Pécsett a pince beszakadások időszakában az 1960-as vagy az 1970-es években megtörténhetett.

1963_jokai_ter_zajonc_pal_uzlete_a_radioamator_es_a_papir_bolt_kozott_2.jpg1963-as pincebeszakadás a Jókai téren
Ekkor még az északi oldalon volt az üzlete, később költözött a Rádióamatőr és a Papír bolt közti kis üzlethelyiségbe

Zajonc Pál az utazása után még évekig dolgozott, hogy mikor zárta be üzletét és fejezte be tevékenységét? Nem sikerült a dátumot kideríteni. De úgy tudom az 1970-es évek első felében még dolgozott a nyolcvanas éveit taposó órásmester. 

1969_zajonc_orasmester_1b_europhoto_jokai_ter_7.jpg1969-ben már a Jókai tér 7.sz alatt volt az órásüzlet

Zajonc Pál ismerőseinek elbeszéléséből tudhatjuk, hogy életének egyik legnagyobb tragédiája az volt amikor örök szerelme, a felesége elhunyt. A gyászhír 1973. szeptember 25.-én a Dunántúli Naplóban jelent meg. A gyászhír szerint Zajonc Pálné született Faragó Ilonka szeptember 22-én hosszú betegség és szenvedés után elhunyt. Ezekben az időkben nagy szüksége volt barátainak támogatására, csak így volt képes átvészelni gyászát. 

Tizennégy év múlva követte párját a túlvilágra, erről 1987. november 18.-án a Dunántúli Napló halálozási rovatában megjelent gyászjelentésből értesülhetett a lakosság. 

"Zajonc Pál órásmester, 96 éves korában, rövid szenvedés után elhunyt." Tudomásom szerint imádott felesége mellé, a pécsi izraelita temetőben helyezték örök nyugalomba.

Zárógondolat. Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy Zajonc Pál órásmester története filmért kiált. Nincs jobb érvem, mint befejezésül bemutatni elgondolkodtató és viharos életének kronológiáját.

- 1891-ben Bakuban Pavel Bencionovics Zajonc néven születet
- Bakuban órásnak tanul
- 1911-ben húszéves korában vonult be katonának
- 1914 Az I. világháború kitörésekor frontra küldték
- 1941 év őszén fogságba esett
- Pécsre került hadifogolymunkára
- Megismerkedett egy pécsi kislánnyal, későbbi feleségével
- 1917-ben Mohácson órásként dolgozott
- 1921-ben megnősült (ettől kezdve pécsi órásmester)
- 1926-ban kiutasították az országból
- Jugoszláviában élt öt évig (1926-1930)
- 1930-1941-ig csendes, békés éltet élhettek.
- 1941 mint idegen állampolgárt (mint zsidót) Kamenec Podolskba deportálták
- Visszaszökött Magyarországra
- Budapesten bujkált két és fél évig 
- 1944-ben újra elfogták és Auschwitzba hurcolták
- 1945 az auschwitzi poklot túlélte és április másodikán jött vissza Pécsre (38 kiló volt a súlya)
- 1954-ben megkapta a magyar állampolgárságot
- 1969 Bakui turistákkal találkozik, megtalálja családját
- 1970 Ötvennyolc év után Bakuba utazik és találkozik családjával
- 1987-ben 96 éves korában hunyt el.

 

Felhasznált források:
- Schweitzer Gábor: A partizán, a huszár, a bányász és az őstermelő – A pécsi zsidóság közelmúltjából (2011)
- Pécsi Íróprogram - Deák László: Pécsi napló
- Dunántúli Napló archívum (1968-1970 kép és szöveg)
- EuroPhoto (fényképek)
- Új Élet (1970. szeptember 15. )
- Szombat Zsidó politikai és kulturális folyóírat
- Pest Megyei Hírlap (1970.08.13.)
Szólj hozzá

Jókai tér Órásmester Zajonc Pál